Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1895
kettőt, Bodó Sebestyént és Mojzes Lajost 1851. nov. 1-től számított fizetéssel : az igazgatói teendők végzésével ideiglenesen megbízta Varga Kelemen szerzetest, 100 frt igazgatói honoráriummal. Ugyanekkor rendszeresítve lett az iskolaszolgai állás 100 írttal, kapott még a gymnasium fütő anyagra 50 irtot, kellékekre és könyvtárra 50 irtot, jutalmakra 20 forintot. Ezzel megszűnt az eddigi familiatio pénz. A tanintézet kis gymnasium lett, s az összes intézeti épületeket az igazgató gondozta. A következő 1852/3 tanév elejétől a gymnasiumi igazgatót is rendszeresítették, P. Varga Kelemen helyébe kinevezvén igazgató tanárrá Szontagh József erdélyegyházmegyei áldozárt; e szerint volt a gymnasiumnál négy világi pap és két szerzetespap tanár. A későbbi időkben is alkalmazott a főtanhatóság két tanári székre a gymnasium körül annyi érdemeket szerzett sz. ferenczrendi szerzetből tanárokat, kik szakképzettség tekintetében is iparkodtak tanári tisztüknek mindenben megfelelni, mig 1891-ben az egyik szerzetes tanár apostasiaja folytán üresedésbe jött tanszék már nem szerzetessel töltetett be; a megmaradt szerzetes P. Kopatz Pátrik pedig a vallástani tanszékre rendes tanárrá kineveztetett. Ezek folytán a gymnasium, melyet eddig kizárólag a szentferencz- rendi szerzetesek láttak el tanerőkkel, átvétetett tőlük, kik annak életet adtak, annyi küzdelmek közt fenntartották, néha a végcnyészettől meg- méntctték, ifjúságát annyi odaadással és áldozattal oktatták és nevelték, kik Csikszék számára kétszáz éven át az intelligentiát kiképezték, s kiknek csak mély vallásos érzetük, szigorú szerzetesi rendszerük, szorgalmas munkásságuk, a tudomány iránti fogékonyságuk és szeretetük, hazafias érzésük volt képes arra, hogy a gymnasiumot a színvonalon mindig fenntartsák, sőt a versenyt minden külsegély nélkül más intézetekkel szemben kiállják. A hívők buzgósága a csilcsomlyói szerzetház fennmaradását anyagi javakkal biztosította, mit annak tagjai a székely nemzet sarjainak kiképzésével viszonoztak, de elvégre ezen szerzetház a tanügy érdekében hozott áldozatainak is meg lett volna a netovábbja. A század második fele már oly követelésekkel állott elő a tanárok kiképeztetésére vonatkozólag, oly költséges beruházásokat és felszereléseket kívánt az iskolától, melyekre, miután az erdélyi tartományban fennálló szerzetes házaknál szükségelt tagok száma az összes személyzetet igénybe veszi, más részről pedig a csiksomlyói kis gymnasiumnak nagy gymna- siummá való átalakításához és további fejlesztéséhez szükségelt óriási anyagi áldozatot csakis a szerzet különböző házai anyagi javainak az eredeti czéltól való elvonásával lehetett volna meghozni, a szerzet egymaga képtelen volna úgy hogy ma már kevésbé volna oka a szerzet tagjainak, a gymnasium átadásakor méltán hangoztatott panaszra : „Haereditas nostra versa es in alienos!“ A szentferenezrendi szerzetnek Csik Somlyón a catholicismus és oktatásügy
