Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1895
X. Vallás-erkölcsi állapot. A Csik-Soinlyón megtelepedett szentferenezrendi szerzetesek a hit- terjesztés missióját egy részről az által vélték legczélszerübben teljesíthetni, hogy szerzetházuk mellé iskolát alapítottak s ez által meg lett vetve a nevelésnek vallásos alapja is, de egyúttal a vidék lakóinak, kikre tanítványaik által is hatottak, a vallás iránti buzgalma is biztosítva volt. Tagadhatatlan tény, hogy ha Csikmegyében Somlyó nem lett volna- a vallásosságnak a vidék buzgó lakossága által oly előszeretettel meg látogatott központja, iskolája a vidékre oly áldásthozó virágzásra nem jutott volna. De viszont maga az iskola is oly befolyást gyakorolt a szerzetházra, hogy a hitszónoklat és lelkészi teendők végzésére ide missióba küldött szerzetesek utoljára mind tanárokká váltak. Az, hogy a tanárok egyháziak voltak, valamint az, hogy Csik-Somlyó mint kegyhely és vallásos történelmi emlékek színhelye tekintetett úgy a szülők, mint a tanulók által, megadta a gymnasiumnak vallásos irányú jellegét. A szoros kapcsolatot az egyház és iskola között még inkább megerősítette a római missiók szent congregatiojának azon ténye, hogy a csiksomlyói gymnasiumhoz egy magister tartására 1667-től kezdődőleg évenként 30 scudit küldött, minden alkalommal intvén a szerzetház főnöket, hogy az itjuság valláserkölcsös nevelésére kiváló gondot fordítson. Mártonffy György erdélyi püspök az 1717-ben, a csíki papság szá- * mára kiadott constitutióban két külöu §-t szentel az iskola-tanitók jogainak és kötelességeinek szabályozására. A múlt század elején a tanuló ifjúságnak a „Mária Társulat“-bán végzett áhitatossági gyakorlatain kívül az exhortator vasárnapon kint szent beszédet tartott, az ifjúságot mindennap, télen úgy, mint nyáron, a tanárok a templomba isteni tiszteletre vezették, a szent misét egyik tanár végezte; ezenkívül minden vasár- és ünnepnap a délesti isteni tiszteleten is megjelentek.
