Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1895
10 tehetségemből azon leszek, kogy ezen két tanitó évi fizetésének alaptőkéje gyanánt letéve örökíthessek 2000 magy. irtot.“ Lukács Mihálynak 1725. november 22-dikén a provinciálishoz irt leveléből kitűnik, hogy nehezen nyerte meg a dioeciesistől testamentumának és alapítványának megerősítését; s ha oz megtagadtatott volna, Rómához fordult volna a rhetorika tanításának és a Mária Társulat fel- álitásának engedélyéért. A verseny, mely a jezsuiták és ferenezrendiek közt a hitterjesztés és az ifjúság nevelése körül a Székelyföldön kifejlődött, miután mindenik szerzet nemes hevében saját rendszere által vélte a valláserkölcsös oktatást legjobban biztosíthatni, vitás térre ment át. Alig hogy a rhetorika tanítása a csik-somlyói gymnasiumban biztosíttatott, az ily- formán szép haladásnak indult oktatás ellen gáncsoskodni kezdett a féltékenység. 1726-ban Kolozsvárt a jezsuiták collegiumában, gr. Kornis Zsigmond, Erdély gubernátora előtt Antalffi János erdélyi püspök jelenlétében, Balázs Antal atya, a esiksomlyói gymnasiumban a rhetorika tanára, egy általa szerzett kisebbszerű, színmű (?) miatt a jezsuiták által bevádoltatott és egyúttal a ferenezrendiek készültsége és tanitás- módja ellen is panasz emeltetett, azonban a gyűlésen jelenlevő csik-széki Bors Mihály, a szerzet curatora, a vádat visszautasította és a gymnasium megingatott tekintélyét megvédte. Ezen vád alkalmat szolgáltatott arra, hogy maga az erdélyi katho- likus status a szentferenezrendieknek az őket méltán megillető elégtételt megadja és elismerését, méltánylását, buzgalmuk dicséretét következő bizonyitványban nyilvánítsa : Mi az összes erdélyi kath. Status, minden rendén és rangon lévőknek, kikhez szólhatunk jelen bizonyitványunk által, lelki- ismeretes bizonyságot teszünk arról, hogy a Sz. Fcrencz szorosabb rendi Szerzete akkor, midőn Erdélyben a kath. egyház hosszú évek során keresztül az ujitott vallásfelekezetekre átmentektől sok és súlyos üldöztetéseket szenvedett, s ugymondva minden lelki- vigasztatástól megfosztva, siralmas helyzetben állott, és a többi szerzetesrendek vagy nem — vagy távol léteztek, éles veszélyek közt is nálunk mindenkor ingatlanul helytt állott. Atyái a kath. egyháznak megfogyatkozott, csekély számra leolvadott nyáját fáradhatatlan szorgalommal ápolták, gondozták, mint Missonariusok a szétszórva volt híveket felkeresték, Isten igéjével és a szentségekkel éltették, a sz. hitben megmaradásra ösztönözték, a gyermekeket és ifjakat tanították; az ujitott hitfelekezetekre átmentek közül sokat az egyház keblébe vissza hoztak. E felett feddhetetlen életükkel, példás magukviseletével sz. tanításukat eleitől fogva mindenkor érvényre emelni, fen tartani, terjeszteni s mintegy felmagasztalni törekedtek ; miknél fogva nemcsak a más hitfelekezetüek előtt,
