Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1891

12 (Sedeciashoz) Jöszte Sedecias, add nekem pénzedet,

Küld el Ábraháranak biribék lelkedet;

Ezen pipaszárral kivájom szemedet,

Miénk vagy, elvettük immár fegyveredet.

Dániel próféta a zsidók sorsán tűnődik ; Gábriel arkangyal ott terem s megjövendöli a fogságból való kiszabadulást, a Messiás eljövetelét, megöletését s a város végromlását. — Az utolsó scéna a Limbusban élő szent atyákat szólaltatja meg, kik égő vágygyal várják a Megváltó eljövetelét. S bensőbb összefüggés hiányában e scénát kell kapocsul tekintenünk az első és második aktus között, mert a második actus egészen a Krisztus kínszenvedésével foglalkozik, s igy a nagypénteki misztériumnak tulajdonképpeni tái'gyát öleli fel. Minthogy az egyes misztériumok passiói egymáshoz viszonyítva nagy hasonlóságot árulnak el, s csakis lényegtelen módosulások által tüntetnek fel csekély különbözetet, — azért valamennyit jellemző külön szemelvényben hátrább ismertetem a kínszenvedés jeleneteit; most rátérek az ezek körén kívül eső idegen elemek ismertetésére s első sorban a tárgyalni kezdett Actio 3-ik actusára. Ennek „scena prima“-jában Titus Vespasiauus római császárt, a praefectus militiae-t s a scriba-t látjuk együtt. A császár panaszkodik, hogy nincs éjjeli nyugalma, csodálatos, hajmeresztő látomásai vannak :

Sok égi háború lelkem háborgatja.

Ma is fél éjszakán igen megrettentem,

Éjjeli látástól úgy megfélemlettem.

Praefectus militiae:

Nekem is úgy tetszett tegnapelőtt reggel,

Hogy béfedve az ég nem lévén felleggel,

Annak két kapui egy zergő szekérrel Megnyílván, zerdüle ragyogós ménkővel.

Azelőtt szemléltem oly fényes csillagot, Jeruzsálem felé, a mely úgy villámlott,

Hogy éppen a hajam egyenesen állott,

Ámbár közéi hozzám senki is nem állott.

S c r i b a : Olvastam a minap, ha jól emlékezem

Augusztus császárnak Cronika könyvében Birodalma alatt elmúlt esztendőben Yalának ez jelek még Jeruzsálemben;