Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1891
— 10 — Szóljon nekünk Mojzes, meghallgatjuk tova, Mert a te igéid kemények, mind kova. Mojzes bátorítja a népet s inti, hogy maradjon helyt, mig ő az Istenhez járul. Nyomban minden áthidalás nélkül, úgy látjuk Mojzest, mint a ki a hegyről visszatért s a népnek a törvények szigorú követését ajánlja. E jelenetről Josiás király korára ugrik a cselekvény, de némi áthidalásul szolgál a 2. scena, mely a zsidók történetét vázolja Mojzestől Joziásig, krónikaszerüleg mindössze 9 Zrinyiszakban. A 3-ik scenában Joziást látjuk, ki Isten templomát felépitni szándékozván, _Sáfán nevű szolgáját JJelcias főpaphoz küldi, hogy tudja meg, van-e elegendő pénz templomépitésre. Hel- ciasnak nagy a gondja; a frigyszekrényben megtalálta az elveszett törvénykönyvet. Azonnal a királyhoz siet, ki szolgájával, Sáfánnal olvastatja fel Isten törvényeit, melyek rettentő sorssal fenyegetik a népet, ha letér az igaz útról. Joziást vétkei érzetében félelem szállja meg; négy embert a sionhegyi jóshoz, Háldához küld, hadd tudakolják ki, mi sors vár rá és országára. Ismét átmenet nélkül a sionhegyi Hálda jóslatát halljuk. A királyt a jóslat szerint nem éri veszély, mert megismervén bűneit, jobb útra tért, de halála után nagy lesz a nép romlása, mert bálványistent imád. Joziás a jóslatot tudtul veszi s többedmagával Jeruzsálembe indul, hogy ott a törvényeket a népnek kihirdesse. A scena quarta főhőse Jeremiás próféta. A város kapuja előtt ül, midőn az Isten előtte terem s meghagyja neki, hogy égő lámpással siessen a városba, keressen igaz embert, s ha talál, kegyelmet nyer a nép. A próféta engedelmeskedik, de igaz emberre nem bukkan, miért is ily panaszra fakad : Foly város utczáin a vétkeknek mérge, A sok gonoszságnak eláradott vize, Égben kiált’ bűnnek már kegyetlensége, Nincs egy férfinak is Istenhez hivsége. Ez felebarátját fogával mardossa, Maga tagját mintegy rágja és tapodja, A más hírét, nevét másoknak mardossa, Atyját, bátyját, nénjét lábával rugdossa. Az itiak lőttek kac/ér ménlovakká, A vének változtak rút kecskebakkokká.
