Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1889

tartásában fáradoztak évszázadokon át országos állású püspökeink, melynek védelmében vérzettek el döntő csatákban egyházunk szentelte zászlók alatt Magyarhon főpapjai.

Szent István alkotmányának szelleme biztosit arról, hogy szent István egyháza — ősi keresztény katholikus anyaszentegy- házunk — az ő oltalma alatt szabadon gyakorolandja isteni jogát és háborittatlanul járván el magasztos hivatásában, sikeresen esz- közlendi Jézus nyájának boldogságát, kiárasztandja a tagjai életében fölvirágoztatott keresztény hit és szeretet gyümölcseit a hon minden fiaira, mérséklendi a fölzüdult indulatokat, kioltandja a haza fiait egymás ellen lázasztó nemtelen boszuvágyat, távol üzendi a különböző nyelvű és vallásu honpolgárok közt föl-föltüuedező kereszténytelen agyarkodást, mélyen beoltandja a szivekbe a vallásos buzgósággal igen jól megegyeztethető keresztény türelmet, a fejedelem iránti hagyományos hűséget szorosan egybefüzendi a hazaföld iránti szeretetteljes ragaszkodásnak, s a nemzeti magasztos czélok iránti lelkesültségnek polgári erényeivel.

Meg vagyok győződve, hogy Jézus egyházának püspökei, kiknek székeik ezen ősi alkotmánynyal egykorúnk, kiknek elődeik vallásos és hazafiui érdemeik fényével dicsőiték a hon alkotmányos életének történetét, ezen alkotmány árnyékában szabadon gyako- rolandják Istentől nyert hatalmukat és munkatársaikkal, az egyház fölszentelt szolgáival, karöltve háborittatlanul haszuálandják szent czéljaiknak és az ezek által igénybe vett működésűknek földi eszközeit. Virágozni fognak iskoláink és egy vallásos, erényben gazdag, fejedelméhez s hazájához hű nemzedéket nevelni egy jobb jövőnek zálogául.

De hogy mindez, mit szivünk óhajt, mitől isteni egyházunk s szeretett honunk gyarapodása függ, minél tökéletesebben eléressék, szükséges, hogy mi, kiket Isten közbenjárókul választott irgalmassága és a nép üdvössége közt, vagy kiknek vezetésére bizta az egyház és hon reményét, a serdülő nemzedéket, szent lelkének malasztját és szüntelen segedelmét kérjük le a fejedelemre s tanácsosaira, a népre s vezetőire, hogy mindannyian mgismerjék, ami igaz, szent, s a mi az egyesek és nemzetek boldogitására vezet, s megértsék, hogy „ha az Ur nem építi a házat, hiába dolgoznak, kik építik azt, s ha az Ur nem őrzi meg a várost, hiába vigyáznak az őrök.“

Szükséges, hogy midőn a kedves haza iránti rendületlen sze- retetet vallásos kézzel plántáljuk be a szivekbe, akkor a törvényes fejedelem iránti hűséges ragaszkodást mind önmagunkban, mind másokban megőrizzük és szilárdítsuk, — hogy azon férfiak iránti bizodalmát föntartani igyekezzünk, kik e válságos idő meg- mérhetlen fontosságú napjaiban a fejedelemtől fölhiva vannak, az alkotmányos nemzeti életet törvényes alapjára beállítani s a fejedelem alkotmányos szándékai és a nemzet alkotmányos kívánságai