Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1889
— 44 Ki népünk üdvét hordozván szivén A lelkesektől gyűjtött ezreken Vonzó példája s lángbuzgalma által Egy szebb jövő alapját vette meg ? Hogy lenne bérezés, székely kis hazánknak, Miknek hiányát busán érezé, Fő iskolája, s lenne képezdéje, A hol tanuljon édes gyermeke, S kivijja majd a hős apáktól szerzett Hős czimhez a müveit székely nevet. Hajolj meg Nemzet! Jótevőd nevére „Tanitsd hálára, székely ! gyermeked“ Zengé a dal, és zengje most utána A székely nemzet ifja, örege : Isten kegyelme lengjen élteden át, Nagy Püspökünk ! nagylelkű pártfogónk ! Védasszonyunk őrizze életed, Mely e honé, s kivált e nemzeté, Élted, mely összeforrt jelen- s jövőnkkel, Legyen hosszú, mint emberé lehet, Fogadd e sarjnak buzgó hódolatját, Hőn lángoló hálája kis jelét S óhaját, melyben honnak és királynak S egyháznak hü polgára lenni vágy ; Fogadd el hálánk, mely szivünk oltárán Orökhün táplált lánggal égni fog. II. Mit ünnepeltek, székelyek ? Miért e népsereg ? Melynek szemén örömsugár, Ajkán mosoly lebeg ? „Jerünk, jerünk, igy zúg a zaj , Fel bérczen, völgyön át, Áldjuk hazánk nagy Püspökét, HAYNALDOT, ez Atyát.“ ,Ki űzte el a gyász ködöt Egedről, oh hazám ! Ki tett annyit, ki fáradott Jobb léted hajnalán ?'
