Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1888
4 — és 1699-ben a csiki Conventben közel 100 tanulót oktatott syti- taxisra és grammaticára.1) Ezen évben a szerzet Difinitoriuma — mint Losteiner, a csiksomlyói ház krónikása feljegyzetté — Csikszék Tisztségét felszólitotta, hogy miután a szerzetes ház saját költségén az iskolát újra nem építtetheti: a tanodát használó székely községek adakozása útján az iskola épületen kívül állíttassák egy, a helyi viszonyoknak és az élelmezendő szegénysorsu tanulók számának arányához mért nevelőház— Seminarium—, s abban a növendékek legyenek a magister tanító felügyelete és gondoskodása alatt. Az ekkori nevelő-intézetben a szegények örökségét nem is képezte másnemű alapítvány, mint az önkéntes adakozás útján begyült alamizsna, melyet részint a szerzetes fráterek, részint a szünidőkön kiküldött tanulók — mendicansok — kéregettek. Az élelmezés pedig úgy intéztetett, hogy vagy maguk a tanulók főztek, vagy egy-egy falusi asszonyt fogadtak fel e czélból.3) íme már a XVII. század végén a későbbi finövelde és a legújabb internatus eszméje és szikja ! 1725-ben a boldog emlékű Lukács Mihály kozmási lelkész és apóst, jegyző a gymnasiumnál két uj tanár javadalmazásáról és 4 szegénysorsu tanuló élelmezéséről gondoskodván, — miután holta utánra mindennemű vagyonának örökössévé az alakuló nevelőházat rendelte: tulajdonképen ö lett a csiksomlyói nö- veldének megalapítója A Lukács Mihály által alapított és sz. Mihályról nevezett csiksomlyói Seminarium a legkedvezőbb esetben is alig fogadhatott be többet 40—50 tanulónál. De minő csepp volt ez annyi szomjúság ellen! akkor, midőn pl. 1770-ben, —a mely évben a csiksomlyói tanuló ifjúság Névkönyveit vezetni kezdették, —- a gymnasium és elemi iskola népességének létszáma 355 főre rúgott. Bizonyos, hogy ezen létszámból több mint 300 tanulónak a várdotfalei és ezzel összefüggő csobotfalvi gazdáknál kellett megvonulniok. ‘) „Album Michaelis Lukács“ 1726. Több mint 200 lapra terjedő becses kézirat a csiksomlyói seminarium levéltárában. „A csiksomlyói tanoda és növelde, Nagy Imrétől.“ Gyulafeb. Fűz. II. 75. 1,
