Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1886
Ártere mellett (1837) egy hatalmas gypsz csoport alatt 986 lábra kősót találtak, s igen valószínű, hogy az itteni sok sósíorrás a kősó lerakódásokból veszi eredetét; úgyszintén Aschulfenburg környékén a tarkahomok-kö alatt előtörő források is. Sósforrások és sótelepek vannak még Mertvisol mellett is a Kirgisek földjén stb. A híres stasslurti kósótelep Magdeburg mellett a tarka- homok-kö felső rétegeiben jön elő. Ez Bischof szerint az eddigi kutatások alapján 1035 láb vastagságú és vegyi összetétele szerint 4 osztályba sorozható. A legalsó régióban a kősó 200 méter vastag és sok anhydrit réteget tartalmaz; a második szintben már csak 65 mtr. a kősó vastagsága, polyhalit és más sók által van tisztátlanitva. Az ezután következő 120 láb vastag réteg kősón kívül kieseritet is tartalmaz. Végre a leglelső 80 lábnyi vastag sóréteg még magnesiumsók és olvadékony kálisók keverékéből áll Ezen regiók határait pontosan kijelölni nehéz, csak az egymásba való átmeneteket kisérhetjük figyelemmel. A felső ausztriai, salzburgi és tiroli kősó-hegységek az alsó-alpesi triashoz tartoznak. Ugyanezen systemához tartoznak még a felső Neckár- és Kocher melletti, valamint a würtembergi és badeni sótelepek. A keuperb'ól csak Angol és Francziaországban ismerünk sólerakodásokat. A Has és jura systemákban alig találunk kősó képződményeket. A bex melletti (Schweizban) liaskoru. A krétában csak igen csekély elöjövetelt konstatáltak biztosan. így pl. Westfáliában és Crouzet szerint déli Francziaországban. Nagyobb kiterjedésnek örvend a krétabeli kősó Algier hyppurit mészköveiben. A harmadkor ismét igen gazdag kősóban. Az alsó harmadkorból való ama híres cardonai sóhegy Spanyolorságban, mely már a rómaiak idejében is ismeretes volt s melyről 1‘linius is megemlékezik. A sóheg}7 magasága 80 méternél is több, kerülete pedig 5 kilométer. A kősó, melyet agyag és homokkő rétegek vesznek körül, szép fehér, helyenkint átlátszó. Az oldalokon hol az eső mossa kisebb-nagyobb gömbölyödött ősz-
