Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1886

|HHH|jjHBBHp|npp|p|ppp^

rgf-^y, ffiSWSftfr-vttef*?1»»*« ?

— 25 —

gat/) iránti collegialis érzelem és barátságos nyíltság. — ■ 1877 ben is szép buzdító beszédben fejtegeti a tanári pálya természetét és föltételeit. „A tanári pálya — úgymond

— a hivatásérzet meleg ápolása mellett folytonos odaadó

munkásságot, az eljárásban lelkiismeretes pontosságot és kiváló tapintatot kiván. Az eljárás ezen minőségén és mikéntjén, mint két sarkon, fordul meg az egész nevelés-oktatásügy sikere.“ — 1879-iki megnyitójában hivatkozott a tanári kar székely és hazafias érzelmeire is, kiket a hivatás és feladat kötelmein kivtil faj- és rokoni szeretet is fííz a tanuló ifjúsághoz. — 1880-ban kiválóan hangsúlyozta a

tanterv és rendtartás szabványainak szem előtt tartását.

— 1881-ben megnyitóul tanulmányszerü terjedelmesebb munkálatot olvasott fel a gymn. ifjúság külső nevelésének módszereiről. — 1882-ben a tanulmányi és nevelési siker biztosítékát kereste abban is, hogy a tanári testületben gyakori változás nem történt. — 1883. tanév elején a középiskolai törvény meghozatala után még biztosabb ügymenettel és a tanulók szállásviszonyaira nézve is kedvezőbb sikerrel és kilátással kecsegtetett. — 1884-iki megnyitójában örömét fejezte ki azon eredmény fölött, melyhez a csiksomlyói főgymnasium jeles tanár-testületé saját formai előkelő qualificatiója által is ezen anyaintézetet eljuttatni törekedett.— 1885. aug. 31-én a középtanodai oktatás czéljáról és a tanítás mikéntjéről tartott s figyelemre méltó elveket tartalmazó beszédjében többek közt ismételten hangsúlyozta, hogy feladatunk sikeres megoldásának legbiztosabb kulcsa nem annyira a tanterv és az utasítások, sem a tan- és segédkönyvek ; mint inkább a tanár tervszerű előkészülete, pontossága, paedagogiai és didaktikai tapintata.

Ilyen és ezekhez hasonló elveket hangsúlyozott az értekezletek évről évre ismétlődő folyama alatt ; ilyeneket megfelelő alkalmazással a tanuló ifjúság exhortátióinál és tanodái ünnepélyek alkalmával ; ilyeneket az időről időre élénkebben érzett szükséghez képest az ifjúsághoz, szülőkhöz és tanügy barátaihoz az évenkinti záróünnepélyeken.

Jegyzőkönyveink, Évkönyveink, Értesítőink leginkább