Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1886

— 21 —

őrzése irányítja, szilárdítja és emeli azt. Igen épületes lééiül bármelyik kartárs részéről, a megállapított minimumnál szebb mérvben kifejtendő buzgalom, melyben az igazgató szintén jó példával fog előljárni.“

Ezen és ezekhez hasonló elvekkel fogott Imets az ő igazgatói pályafutásához. Azok foganatosítása egyelőre nehezen ment, s — mint jegyzetei mutatják, — többször próbára tették a buzgó igazgató és nevelő türelmét. A tanulókkal szemben olykor hozzá kellett folyamodnia a keményebb fegyelmi módok alkalmazásához is. Egynémely tanártársa pedig ilyféle reflexióra adott alkalmat: „A

béke drága jószág ; sok türelem árán vásárolható meg és ez által lesz leginkább megtartható is.“ A nemes .küzdelem és kitartó buzgalom, melyet minden irányban kifejtett, nem is maradott siker nélkül. Egy félév lefolyása után a következő megjegyzést irta be naplójába: „Nagy

különbség a jelen ügymenet és a múltak között. Megfelelőbb rend és kellő pontosság jutott érvényre. A rend és követelmények szigorát érzette az ifjúság is, mely közül a tovább-uszhatás reménytelensége miatt 10 vett még a félév vége előtt intézetünktől búcsút.“

Az 1868-ki szünidőben ő is csatlakozott a szent László- társulat romániai küldöttségéhez, mely utazásának eredményeit;: „Utazás Moldva'-Oláhországban“ czimü terjedelmes müvében oly vonzó képekben és eleven ecsettel festi, hogy e munkát a kritika a hasonnemü müvek legjobbjai közé sorozta; ezen kívül számos hírlapi ismeretterjesztő czikke látott napvilágot.

1869-ben jeles sikerrel állotta ki a budapesti m. kir. tud. egyetemen a földrajz és történelemből tanári szigorlatait.

Ezen vizsgálatról érdemesnek tartom, egy kissé körülményesebben megemlékezni.

Az erdélyi egyházmegyében Imets F. Jákó volt első, a ki tanári vizsgálatra állott; s e téren követője egy évtized alatt alig találkozott. Azt akarta elérni, hogy a pályára, melyre először alkalmaztatott s melyen lelkesen csüngött, magát mennél inkább képesitse. Katona volt,