Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1881
- Só testálom a megirt Seminariumnak in flór. Hung. 200 idest kétszáz forintokig, úgy, hogy ennek is a summája accedalván a Kendi 200 irtokhoz, in summa a 400 forintok in perpetuum a Se- minarium számára fennmaradjanak, melyért adminus egy árva német J) gyermeket, vagy ha az nem találtatnék, akármelyik nemzet- s nyelvből való árva gyermeket annuatim tartsanak, ruházván és gondját viselvén, valamig a szent szerzet ezen a földön és a deákok tanitása fenmarad, hoc per expressum declarato, hogy mig a feleségem ól, a gyermeknek gondját viselvén, mindaddig ezen jószágban senkitől meg ne háborittassék, hanem béke- ségesen lakhassák, szántó földeknek, réteknek és a felyebb megirt 400 forintoknak interessit percipialhassa, de a 400 forintoknak, mint fixumnak diminutiójára szabadsága nem leszen; hogy ha pedig innen valahova holtom után transmigrálván, a gyermeknek gondját nem viselné 2) eo passu a megirfc summának egész interessé a Seminariumra száll oly móddal, mint Pater Lukáts uram is hadta, hogy pro refrigerio animae Beuefactoris esztendőnkint statis temporibus imádkozzanak, az árva pedig mindenkor arra köteleztessék 3); hogy ha pediglen valaki ki akarná váltani: az acquisitumnak fele mindeneknek legyen hűtős feleségemé Orbai ■) A „Gyulai, füzetekében „egy árva nemes gyermek“ szöveg van nyomatva „német“ helyett; de hibásan vagy ferdítve, mert „német“ jelző fordul elő az 1855-ki conspectus fundationumban; P. Veres regens pedig a fenn idézett helyen idevonatkozólag igy ír : „400 m. frtnyi tökét hagyományozott (i. i. Borbély András) két növendék élelmezésére; ez idő szerint említette saját német nemzetiségű fogadott fiát élelmeztetni, ha ez az iskolát nálunk akarja gyakorolni; azután pedig bárkit is a regensek tetszése szerint, minthogy magtalanul halt el.“ (V. ö. Liber Sémin. Csik-Somlyov. p. 30. 2-ik jegyzet.) Csak is ez adoptio esete indokolhatja itt a „német“ minősítést ; amelvre későbben is voltak figyelemmel; mert olvasom, hogy a Borbély-fundatión 1806-ban egv Gucker János nevű brassói polgár-üú tanult. ») Ezen eshetőségtől — mostoha anyáról lóvén szó — leheteti tartani, P. Veress regens az alapitványozás utáni évben 1740 ben Írja, hogy az alapítványra nézve veszelv is következhetek az asszonyi gyarlóságból; ki azonban, ha férjhez találna menni : akkor a Semiuarium az alapítvány közvetlen gondozásának jogába fog lépni. (Ortus et progr. Seminarii i. h.) ■’) V. ö. a Lukács-tele alapitvány-levél 2. pontjának végével és az arra általain tett jegyzettel.
