Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1879
8 zásokból. Bizonyító oknak tekinti Aristoteles még a föld nehezebb részecskéinek törekvését a föld középpontja felé. Aristoteles igy okoskodik: A testek feloszlatlak könnyű és nehéz testekre. Minden nehéz test a világegyetemnek középpontja felé törekszik; ellenben a könnyű testek annak körülete felé sietnek. Mivel pedig a föld a nehéz testekhez tartozik, annak a világ- egyetem középpontjába kell lennie, azaz ott nyugalomban van. Hasonlóan nyilatkozott Archimedes is (287—212. Ivr. sz. e.) Ő is a földet nyugvónak tartotta, mely körül keringnek a nap és a bőid. De a föld mozgásán is túl mentek a pythagoreusok; ők még a földnek tengelye körüli forgását is tanították, mit különösen a pontusi Eerahleides és a syrakusaei Niketas védelmeztek. A józan felfogás azonban ama központi tűz helyébe a napot helyezte. Különösen Aristarchos volt az első, a ki állitá, hogy a föld kereng a nap körül. Tehát ő volt az, a ki legelőször helyes fogalommal birt a világ-egyetem végtelenségéről és a föld állásáról. Az ó-kornak minden csillagászait fölül múlta Hipparchus (160—125. Kr. sz. e.) ki különösen az éj-napegyen előnyomulását fedezte fel, melyből a föld középpontkivüliségét következtette. Megemlítendő itt még Poseidonius (körülbelül 60 év körül Kr. sz. e.) ki a föld nagyságát szintén meghatározta s 240000 pálya foknak találta, a mi a valódihoz közelebb van mint az Erathostenesé. Hipparcb után, Poseidoniuson kívül, a földre vonatkozólag nem sok történt egész Ptolomeusig, ki Hipparch után a legnagyobb csillagász vala. Klaudius Ptolcmaios (Alexandriában 125—160 évig működött Kr. sz. u.) megdöntötte elődeinek nézetét s ő ismét a földet mint szilárd központot, nyugvónak tekintette s a világegyetem középpontjába helyezte. S ezen nézet volt uralkodó egész Kopernikusig. Hogy az ókorban s azután is egész Kopernikusig a földet nyugvónak hitték s azt állították, hogy a többi égi testek kerengenék a föld körül: ennek oka azon látszatban rejlik, a mely mai nap is nem ritkán tévútra vezetni látszik a szemlélőt. Péld. ha az ember gyorsan menő kocsival (pl. vasúti kocsiban utazva) elhalad több álló tárgy mellett, úgy tetszik neki, mintha a tárgyak haladnának ellenkező irányban s ő a kocsival együtt nyugodnék. Azon- ban a minden napi tapasztalat a földi tárgyaknál ily tévedésre nem enged vezetni; de az égi testeknél, a melyek nagy távolJ.•
