Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1879
szerint) gömb-alakúnak. <3 is, mint Thales, a földet a mindenség középpontjába helyezettnek véli s azt is mondotta, hogy a nap akkora mint a föld, tehát ő a föld nagyságáról is szól. Azonban az ó-kor többi csillagászai is mind, vagy tál-, vagy henger-, vagy gúla-, vagy koczka-alakunak vitatták a földet. Némelyek tanították, hogy az, mint a jegestenger jégszigetei, vizen úszik; mig mások, mint pl. Xenophanes, gyökerekkel megerősítettnek képzelték. Pythagoras (500. Kr. sz. e.) volt az első, ki a földet nemcsak gömbalakunak mondotta, hanem tanította is. Pythagoras után az ő iskolája egy uj világrendszert állított fel, mely a földet már nem teszi a világegyetem középpontjába; hanem egy központi tüzet vett fel, mely körül keringenek a hold, föld, nap, bolygók és állócsillagok. Tehát a pythagoreusokat illeti a dicsőség a föld mozgásáról; mivel ők kezdték először tanítani, hogy a föld mozog; mert előttük a földet nyugalomban hitték lenni. Ezen tan csakhamar követőkre talált krotoni Philolaos (440. Kr. sz. e.) és tarenti Architasban (440. körül Kr. sz. e.) Különösen pedig Platon (430 körül Kr. sz e.) idejében kezdett elterjedni s a knidosi Eudoxus (384—300 körül Kr. sz. e.) később a samosi Aristarchos (280 körül Kr. sz. e.) és Erathosthenesben (27(i—194. Kr. sz. e.) nagy kifejlődést nyert. Eratliostlienes még a föld nagyságát is megkisérlette meghatározni. Ó volt az első, ki a fokmérés szerint mérte meg a földet, s ő a föld kerületét 250000 stádiumnak (a mi körülbelül 6200 földr. mérföld) találta. Ezen számításban ugyan sok hiba van; de elég az, hogy Eratliostlienes volt az első, ki a lieyes utat követte a föld nagyságának meghatározásában. Aristoteles (384—320 Kr. sz. e.) tanitoita ugyan a föld gömbalakját, de nyugvónak hitte. Ő „Ueol rov ovgavov“ czimü könyvében a föld alakjáról szólván, felhoz a föld gömbalakjának bizonyítására olyan okokat, a melyek mai nap is érvényesek. Iía nyűgöt vagy éjszak felé előre megyünk, igy szól Arisztoteles, akkor a csillagok előttünk mindig emelkednek és mögöttünk mindinkább eltűnnek; a mi bizonyíték arra nézve, hogy a föld mindkét irányban görbült. Következteti továbbá a földnek gömb-alakját, annak mindig köralaku árnyékából s az előtte már ismert lioldfogyatko-