Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1879
6 Mások az indok közül egy nagy lótuszvirágnak tartották a földet, melyen a Ganges két félszigete és Ázsia többi vidékei jelentik a rajta levő kinyílt virágot, az oczeánban elszórt szigetek pedig a fakadazó bimbókat, s a távoli földek jelentik a leveleket. A földön élő embert ők úgy képzelték, mint a virágon élő apró állatkákat. A görögökhöz Egyptomból ment át a csillagászat tudománya, a hol Írott emlék is tanúskodik, hogy a föld alakjáról fogalmat alkottak maguknak. A görögök mythosa szerint a föld egy óriás vállain nyugszik, a kit büntetésül kárhoztattak erre az istenek. A földrengéseket ők szintén igyekeztek megmagyarázni s azt mondák, hogy az onnan származik, mivel az óriás türelmetlenségből néha megrázza magát. így említi továbbá a történelem Homéroszt, mint a ki énekekben irta le a föld alakját és abban ő úgy vélekedik, hogy a föld egy kör alakú korong lenne, a melyet az okeanos vesz körül, egy oly hatalmas folyam, a melybe minden viz bele ömlik. Ama földkorong közepén emelkedik fel az Olympus, a melyen —- a rnytho- logia szerint — a görög istenek palotái vannak elhelyezve és a melynek a legfelső csúcsán van Jupiter és ő onnan néz le a többi istenekre. így tehát Homer (ki 1000 körül élt Kr. sz. e.) a földet korong alakúnak hitte. Ilyennek tartották Hcsiod (900 — 800 körül) és az ö társai. Azonban sem Homer, sem Hesiod nem ismerték azon alapot, melyen a föld nyugodnék. Azon nézetre, hogy a föld-felület korong-alakú, ama téves nézet vezette, hogy (noha a földön kiemelkedések és mélyedések vannak; de a tengeren teljesen sima csendes időben) a földfelület mindenütt korong alakjában jelentkezik. Homer a földön fölül látszó kékszinii boltozatról azt monda, hogy az az Atlas és a Kaukázus hegységek havas ormain nyugszik, mely alatt vannak a csillagok, a melyeket a felhők visznek kerékmüveken. De még Homer után is minden adat oda mutat, hogy a föld korongalakunak tartatott egész Thalesig (ki Kr. sz. e. 640. körül élt). Thales, ki a földet gömbalakunak tartotta, úgy vélte, hogy a föld a világ középpontjában fekszik és vizen úszik. Alig Ánaxi- mander, kinek működése körülbelül Kr. sz. e. a 6-ik század közepébe esik, a földet (Plüt. III. 10. szerint) cylinder-alakunak tartotta. a mely 3-szor oly széles, mint mély, és (Diog. Laért. II. I.
