Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1870
6 E személyes boszu inkább, mint büntetés, nem lön elég. Keletkeztek a segesvári hírhedt törvényczikkek, melyek a székely nemzetnek a népszabadság ritka gyöngyeivel ragyogott ös alkotmányát egészen felforgatták. Ezek szerint a főnép és lófő — daczára az ezek közül compromittáltak fenn leirt tekintélyes névsorának — megtartotta nemességét a személye«1 fölkelés kötelezettsége mellett, maga a nemzet elvesztette parajdi sóbanyájában a szabad sót. Magszakadás, vagy nóta esetében a székelynek jószága nem a fiseusra, hanem a szomszédokra szállt; e kiváltság eltörlésével kimondatott, hogy ily esetekben a fiscus örököl. A köznép elvesztette nemességét, jobbágygyá, eladományozhatóvá tétetett, adó- és tizedíizetésre kötéleztetett. És hogy többé ne jusson eszökbe a székelyeknek, a magyar fölkent királyok felé delejegni s régi szabadságaikat emlegetni: fékentartásukra az udvarhelyi barátok kolostora, „Székely-Támadt“ gúnynév alatt, várrá alakíttatott; hasonló épült a háromszéki Várhegyen »Székely-Bánja“ név alatt. Szilágyi S. a János Zsigmondra irt panegyris végén azt mondja: »egyik nagy dolog, mit Erdély neki köszönhet az, hogy megszüntette a székelyek intézményeiben azt, mi az országkormányzásban s a közigazgatás körül oly sok és terhes akadályt gördített folyton-folyólag a királyok, vajdák, fejedelmek elé, kiváltságaiknak azon pontjait, melyek eddigelé annyi támadásnak voltak okai.“ *) E felfogás és ítélet téves, mert először a segesvári intézkedés csak destructiv értelemben „nagy dolog,“ melyet nemcsak Erdély, de senki meg nem köszönhet Zápolyának, miután általa elseperte azon gyepszigetet, hol a szabad alkotmányoknak egy hosszú időkön át megvédett példánya virult a feudalismus testvérietlenségének és szolgaságának zaha- rája között; téves másodszor az indokolás, mert a történelem nem szól arról, hogy a székely intézmények oly sok és terhes akadályt gördítettek volna a királyok (!), vajdák (!) s fejedelmek elé. Ugyanis vájjon minő reformoknak állottak a székely institutiók útjokban? Tán az olygarchiai önkénykedésnek és népszolgaságának ? De ekkor a székely szabadságot nem eltörölni, hanem a többi népfajokét is hasonlóvá emelni: lesz vala legszebb hivatása Erdély első nemzeti fejedelmének, nem pedig az, hogy a többi nemzetekhez való idomitás rósz ürügye alatt a korcsositás és szolgaság aeráját nyitsa meg a nemzet előtt. Téves harmadszor az is, hogy a székelyek kiváltságai annyi támadásnak lettek volna okai. A múlt történelme egy-két kisebb mozgalomról beszél, melyeket zsarnoki elnyomás hivott föl; ellenkezőleg pedig, az ez utáni történelem csaknem minden lapján tanúskodik arról, hogy a székelyek elvesztett jogaikért majdnem minden fejedelem- változásnál mozognak, s hogy tehát a segesvári czikkek, melyek különben is boszu és irigylés müvei valá- nak. rajr'ik hintették ei a székelyeknél a bizalmatlanság, élésrőletleuség és forrongás magvait. Távolabbi okaiból Ítélve pedig a dolgot, bizonyos, hogy a székelyek eluyomaiasauau a függetlenné (?!) lett erdélyi kormány által az anyahonhoz való ragaszkodás és törvényes királyhoz való hűség volt megbüntetve és tüntetőleg megboszulva!... János Zsigmond atyai kormánykodása székelyeink irányában még nem ért véget. Nemcsak alkotmányos jogaiktól, hanem ős vallásuk vigasztalásától is meg akarta őket fosztani. A püspökség javai még anyja idejében confiscáltattak, Bornemissza püspök az országból kifizetett; 1564-ben három vallás jő szabad gyakorlatba, de a katholika egyház közpréda tárgya. Az 1565-ki kolozsmonostori gyűlés többek közt „egyenlő akarattal elvégzi, hogy a váradi káptalan helyébe, miérthogy azok megrontattanak az ő bálványozásoknak okáért, más két pap: Kanizsai János és Fóris pap tartassák.“ 2 3) Az 1566-ki tordai gyűlés kimondá, hogy „a pápás egyházi személyek, kik megtérni nem akarnak,“ az országból kiútasittassa- nak. *) Miután tehát Zsigmond — mint Nagy Szabó Ferencz krónikája mondja — a „Dávid Ferencz és Blaudrata György értelmét is fateálni kezdé, a többit pedig megvetni: melléje állának sokan az urak közül is, és a székelységen is néhány faluk a székely főemberekkel együtt arra az értelemre szakadának s ac- ceptálták az arianismust és socinianismust. Csik, Gyergyó és Udvarhely néhány falukkal, Marosszéken és a havas alatt egy néhány falu nem állottak el a régi avas-pápistaság mellől; és a királynak (Zsigmondot értsd) sem volt módja abban, hogy a papjokat persequálja, hanem a mai napig megmaradtak abban.“4) Pedig persequálta, mert az unitária vallást Csikban, melynek sikerült bérczkoszorujában ősi hitét minden v állás - új it á stól megóvni, fegyverrel akarta terjeszteni, de „nem volt módjában;“ mert csapatait, a hitét szent lelkesedéssel védő belső székelység a Nagy-Erdőn (Csik s Udvarhely közt) szétverte s gyalázatosán vissza- fizte.5) A katli. hit e diadalának emlékét Csik-Somlyón kegyelettel üli meg évenkint a kath. székelység. Lehet-e ezek után érteni, mit ugyancsak Szilágyi S. Zsigmond magasztalásául mond, hogy tT i. „ő kitűnően vallásos erényü, s annyira erényes, hogy országa szeplőtlennek tartja, ki szabad gyakorlatot adott a négy bevett vallásnak?“ 6) 0, ki hitét, mint ócska kabátot, C3erélte-berélte, ki tivornyák s asszonyok közt nőtt fel, s kinek mégis epés türelmetlensége fegyverrel értelmezte a szabad vallásgyakorlatot!... ‘) Erdély ország Története. I. 367. •) Gr. Mikó Erdélyi Történelmi Adatok. II. 369. 3) Kóváry Érd. Tört. III. 184. 4) Gr. Mikó Érd. Tört. Adat. I. 28 5) Gyulafehérvári Fűzetek. II. 49. 50. 11. — Kézirat a Battyhányi-könyvtárban. •) Érd. Tort. I. 3C7.
