Csendes Percek, 1991 (39. évfolyam, 1-5. szám)

1991-01-01 / 1. szám

"Bölccsé teszlek és megtanítlak téged az útra, amelyen járj, szemeimmel tanácsollak téged." (Zsolt. 32:8)

Amikor autóvezetést tanítottam a lányomnak, azt tapasztaltam, hogy elméletben hiába magyaráztam el neki az egyes helyzetekben való teendőket. Mikor azonban úton voltunk, könnyű lett számomra javaslatot, irányítást adni. Ugyanígy Isten világosan elénk adja a teendőket Igéjében, s aztán ránk bízza, hogyan végezzük el azokat. De nem minden esetben cselekszik eképpen Isten. Néha úgy tetszik Neki, hogy lépésről lépésre vezessen. Állandóan emlékeztet azonban, hogy mégsem az a legfontosabb, mit, hogyan, mikor teszünk, hanem a Benne való bizalom.

Egy öreg tengerész ismét és ismét elveszett a vizen. Társai ezért iránytűt adtak neki, és szívére kötötték, hogy használja. De hiábavaló volt a tanács, nem talált ki a szárazföldre. Társai megmentették, de mérgesen kérdezték meg tőle: "Miért nem használtad az iránytűt?" "Próbáltam" - mondta, "én északra akartam menni, de hiába igazítottam az iránytűt arrafelé, mindig csak délkeletre mutatott." Az öreg tengerész olyan bizonyos volt a maga igazában az égtájak felől, hogy személyes meggyőződését rá akarta erőszakolni az iránytűre is.

A zsoltáríró viszont tudta, hogy az a jó út, a helyes irány, amelyre Isten tanít. Ma is, aki elfogadja az Ő tanácsát, oktatását, az sok rosszat, szívfájdalmat elkerül.

IMÁDKOZZUNK: Jó Atyánk, köszönjük, hogy tanítasz Benned bízni. Köszönjük makacs gyermekeidhez való türelmedet. Ámen.- Ne panaszkodj, amikor Isten útja különbözik a a tiedtől. -Sonia A Randall (Oregon)

CSÜTÖRTÖK, FEBRUÁR 21. - Olvassuk Zsolt. 32:1-11.

54