Csendes Percek, 1991 (39. évfolyam, 1-5. szám)

1991-01-01 / 1. szám

KEDD, FEBRUÁR 19. - Olvassuk: 2. Kor.l:3-7.

"Gyógyíts meg, Uram, engem, hogy meggyógyúljak, szabadíts meg engem, hogy megszabaduljak.” (Jer. 17:14)

Váratlan agyvérzés ért, amely baloldalamat teljesen megbénította. Kórházba kerültem. Az orvos kérte családtagjaimat, hogy maradjanak éjjel is mellettem. Úgy gondolta, nemigen érem meg a napfelkeltét. Hallottam a súlyos diagnózist, de csodálatosan olyan békesség áradt el bennem, amit azelőtt sohasem tapasztaltam. Betegségem hónapokig ágyhoz kötött. Volt időm gondolkodni Istenről, dolgairól, Igéjéről. Meggyógyultam. Meggyőződtem, és ma is meg vagyok győződve, hogy Isten előtt semmi sem lehetetlen. De azt is megértettem, hogy Isten azért tartott meg, hogy életem az Ő dicsőségére legyen. És óh, mily örömöm van az Úr szolgálatában! Embertársaim felé olyan szeretettel tudok fordulni, amit eddig nem ismertem. Azt is megtanultam, hogy nem a testi betegség a legszomorúbb, a legveszedelmesebb. Jeremiás azt mondja: "Csalárdabb a szív mindennél és gonosz az", és hogy itt igazán csak Isten irgalma segíthet. Ha a szív meg nem tisztul Jézus üdvözítő kegyelme által, gazdája meghal bűneiben. Hús-szívünk az orvosilag gyógyítható, testgyakorlatokkal erősíthető, de az a szív, amelyről Jeremiás beszél, más orvost, orvosságot igényel: az Úr Jézust, s az Ó bűnbocsátó szeretetét, gyógyító kezét.

IMÁDKOZZUNK: Uram, Jézus, Hozzád viszem megtört szívem, könyörülj rajtam. Érintsd meg sebeit, hogy ne fájjon, tisztíts meg kérlek, moss ki bűneimből. Ámen.- A bűn a legszörnyűbb betegség, örök halálba visz, ha a nagy Orvost nem hívod.Vittorio Anzidei (Róma, Olaszország)

52