Csendes Percek, 1991 (39. évfolyam, 1-5. szám)

1991-01-01 / 1. szám

PÉNTEK, FEBRUÁR 15. - Olvassuk: Róma 8:31-39.

"Sem halál..sem...teremtmény nem szakaszthat el minket az Istennek szerelmétől, mely vagyon a mi Urunk Jézus Krisztusban.” (Róma 8:39)

Szívrohamot kaptam. Oly különös érzés volt, úgy éreztem, hogy összetekeredem, és egy nagy görcs-csomó leszek. Persze nagyon felizgatott, zavart lettem. Mégis, ugyanakkor valami csodálatos dolog ment bennem végbe. Nagy békesség árasztott el, amely teljesen különvált, független volt testem állapotától. Nem féltem. Évekkel ezelőtt mondott imámra emlékeztem: "Uram, add, hogy ne féljek, erős tudjak maradni, ha a halál jönne is." Ez az imám most világos választ kapott. Ahogy szívem megállt, vagy megállni készült, nem rémüldöztem. Nem végzett velem a roham. De hosszú időre ágyba fektetett. Ez idő alatt volt elég lehetőségem elmélkedésre. Rádöbbentem azokra a dolgokra, amelyeken Isten igéjének intése szerint változtatnom kell az életemben. Aztán ezt az üzenetet kaptam az igén keresztül: Isten nem azért hozta rám a betegséget, hogy bűnre kísértsen, mert Ő ezt sohasem teszi. Sokkal inkább azért, hogy lelkiekben hasznomra váljék. A Zsidókhoz írt levél 2:5 azt mondja, hogy az emberiség a halálfélelem rabja. És ez igaz. A halál kemény valóságától sokféleképpen próbál menekülni az ember, de a menekülének csak egy módja van: az élő Krisztusban való hit.

IMÁDKOZZUNK: Uram, Jézus, nem félek a haláltól sem, mert megfizettél a kereszten a bűneimért. Ámen.- Krisztus elmozdította a halál sötét ajtaját, s az élet fényes kapuját nyitotta meg. -B.E.Smith (Ontario, Kanada)

48