Csendes Percek, 1991 (39. évfolyam, 1-5. szám)

1991-01-01 / 1. szám

HÉTFŐ, FEBRUÁR 11. - Olvassuk: l.Mózes 3:1-7.

"És látta az asszony, hogy jó az a fa...Szakasztott annak gyümölcséből, és evett és adott a vele lévő férjének is, és az is evett." (l.Móz.3:6.)

Ősszüleinknek, Ádámnak és Évának története mély igazságot mond el magunkról is. Emberi természetemben ma még sokkal jobban ott van az engedetlenség és Isten szava iránti lázadás. De a lelkiismeretemen keresztül ma is megszólít az Úr: - Ádám, hol vagy? Jöjj vissza hozzám!

A minap egy autó ütközőjére ragasztott kísértő kihívást láttam: "Miért veszed komolyan az életet? Élve úgysem jutsz ki soha belőle!" Ez az álbölcsesség azt akarja elhitetni velem, hogy a földön töltött időnk nem sokat számít. Cinikus féligazsága veszedelmesebb, mint egy teljes hazugság. Amikor a kígyó azt mondta Évának, hogy nem halsz meg, ha Isten parancsát áthágod, inkább egy magasabb életszintre emelkedsz, ez sem volt egy szembeötlő hazugság. Éva nem rogyott holtan össze, amikor megkóstolta a gyümölcsöt. De ő is és Ádám is lelkileg haltak meg, s a fizikai romlás elindult a testükben is. Ráadásul a szégyen és a félelem is elfogta őket. A bűntudat érzése belülről rágni kezdte a lelkűket. A Sátán erről soha nem beszél. A bűnben nehezen ismerem el, hogy a Sátán engem is becsapott. Úgy védekezem, hogy másnak is felkínálom a tiltott gyümölcsöt.

IMÁDKOZZUNK: Áldott Uram, köszönöm, hogy igéden keresztül felfeded a Sátán hazugságát és szavad lesz igazsággá. Ámen.- Amikor a Sátán féligazságot mond, mindig a "rossz felét" akarja elhitetni velem. -U Pe Thwin (Rangoon, Burma)

44