Csendes Percek, 1991 (39. évfolyam, 1-5. szám)

1991-01-01 / 1. szám

"Az atyafiúi szeretet maradjon meg. A vendégszeretetről el ne feledkezzetek..." (Zsid.l3:l-2.)

Pihenést és szórakozást nyújtó körutazást tettünk autóbuszon az Egyesült Államokban. Mindenütt nagyon megragadott az emberek kedvessége, barátságossága, vidámsága. Nem tudom, hogy mennyien voltak közülük keresztyének, de amit tapasztaltam az egy kis önvizsgálatra kényszerített. Vajon rólam milyen véleményt alkotnak az emberek, egy-egy váratlan találkozás után?

Az íge arra tanít, hogy az Úr által egyszer belénk oltott atyafiúi szeretetet megőrizzük. Mint keresztyén ember, a jövevények és idegenek felé kell, hogy a vendégszeretet különösen is gyakoroljam. Jusson eszembe az, hogy Jézus is, mint idegen ember járt a földön és aki akkor befogadta, vagy ma befogadja, az Istent fogadja be és boldog ember. Miért van az, hogy sokan árváknak és egyedülállónak érzik magukat? A magánosság, mint egy börtönfal zárja körül őket. Ha mások szükségeire figyelek, akkor tudok kilépni az önsajnálatom csigaházából. Ez Isten orvossága. Annyi testi és lelki nyomorúság van körülöttem, ha Krisztus nevében őszinte segítségre nyújtom ki a kezemet, az én magánosságom is el fog tűnni.

IMÁDKOZZUNK: Köszönöm Uram, Jézus Krisztus, hogy vannak ma is a világban a te nevedben segítő emberek. Kérlek, hogy én is minél inkább ilyen lehessek. Köszönöm neked, ámen.- Milyen árat vagyok hajlandó fizetni azért, hogy Jézus nevében szerethessek valakit? -SZOMBAT, FEBRUÁR 9.-01vassiik:Péld.l7:22 MátJ:43-48.

Haward Pinter (Pennsylvania)