Csendes Percek, 1991 (39. évfolyam, 1-5. szám)

1991-01-01 / 1. szám

HÉTFŐ, JANUÁR 21. - Olvassuk: Zsolt. 142.

"Fennszóval hívom az Urat, fennszóval könyörgök az Úrhoz, Kiöntöm előtte panaszomat, kitárom előtte nyomorúságomat." (Zsolt.l42:l-2)

Egész életemben, gyermekkoromtól kezdve a serdülőkoron, majd a felnőttkoron át, nagyon sok tragikus eseményen mentem keresztül, amelyek mély sebeket hagytak a lelkemen. De a nagy fájdalmak és szomorúságok ellenére is mindig megőriztem egy olyan lelkületet, hogy az adott körülmények között a lehető legjobb módon, Isten szerint éljem az életemet. Soha nem használtam fel a problémáimat arra, hogy mások szánalmát felkeltsem. Ellenkezőleg, igyekeztem bölcsebb lenni az átélt bajok után és a szenvedés mélységeiből is gyümölcsöket szüretelni Isten segítségével. Megtanultam, hogy a nyomorúságok idején türelemmel és bizalommal kell várnunk azoknak a gyümölcsöknek a megérését, amiket Isten hoz elő ezekből a számunkra. Sok ember pánikba esik, amikor próbák közé jut az élete. Megkérdőjelezi Isten jóságát, gondviselését, szeretetét. Pedig ha ilyenkor csendben Istenre bízzuk magunkat, megtapasztaljuk, hogy Isten a rosszból is képes jót, áldást kihozni. Dávid, a zsoltáríró tudta, hogy hol az igazi segítség: az Úrhoz kiáltott, Neki panaszolta el nyomorúságát. Mi is hozzá meneküljünk. Sohasem fogunk Benne csalódni.

IMÁDKOZZUNK: Istenünk, köszönjük az élet nagyszerű ajándékát. Adj nekünk hitet és állhatatosságot, hogy ennek az életnek az alapjait az örökéletre nézve rakjuk le. Ámen.- Isten sohasem hagy el.Laura Gasparinin (Reggio Emilia, Olaszország)

23