Csendes Percek, 1990 (38. évfolyam, 1-6. szám)

1990-03-01 / 2. szám

KEDD, MÁRCIUS 27. — Olvassuk: Ján. 15:1-10.

„Ha valaki nem marad én bennem, kivettetik, mint a szőlővessző, és megszárad.” (János 15:6)

Nemrégiben egy rettenetes szélvihar sepert végig vidékünkön. A szél port kavart fel a levegőbe, s fák ágai nyögtek és rázkódtak a viharos szélben. Mikor az orkán elült, kimentem, hogy összeseperjem a letöredezett ágakat, amivel borítva volt udvarunk. Csodálkozva állapítottam meg, hogy ezek mind szárazak és élettelenek voltak. Egyetlen letört ágat sem találtam, amelyen zöld levél lett volna. A fákról tehát csak azok az ágak töredeztek le, amelyek élettelenek, szárazak és így haszontalanok voltak a fa számára.

Eszembe jutott, hogy Isten milyen sokszor engedte meg, hogy életem viharokon menjen keresztül, abban hánykódva és dobálódva. Sokszor úgy tűnt, hogy életemet ezek a viharok végpusztulással fenyegetik. Aztán arra gondoltam: Vajon ezeket a viharokat Isten nem azért engedte reám, hogy életemet megszabadítsa a haszontalan dolgoktól? Vajon azok a viharok nem Isten eszközei voltak arra, hogy könnyítsék életemet a fölösleges terhektől? Vajon azok a látszólag nagy veszteségek valójában nem Isten munkái voltak, amik által meg akarta tisztítani életemet a fölösleges „száraz ágaktól?" S mindezeken túl egy nagy lecke az, amit tanulhatunk: Ha hit által nem maradunk Krisztusba oltva, életünk elszárad, s nagy viharok könnyedén távolítanak el az „Élet fájától.”

IMÁDKOZZUNK: Istenünk, segíts, hogy félelmeim megszűnjenek és Benned vessem bizodalmám teljesen. Köszönöm az életemet tisztogató viharokat. Erősítsd hitem, hogy élő ág lehessek Krisztus törzsökén. Ámen.

— A szél, amely megtisztogat, a Lélek megújító szele is lehet.

Phyllis Schneider (Ontario, Canada)

29