Csendes Percek, 1990 (38. évfolyam, 1-6. szám)

1990-03-01 / 2. szám

így szól az Úr: „Ha vizen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el.” (Ézsaiás 43:2)

Gimnazista vagyok. Isten új élettel ajándékozott meg a Krisztus Jézusban. Mégis, ahogy jövendőm felől gondolkoztam és elém idéződött, hogy el kell hagynom otthonom, ha egyetemre megyek, egyszerre ilyen kérdések telepedtek rám: mi történik, ha nem lelek barátokra? Vagy: milyenek lesznek osztályzataim? Nyugtalanságomban az adott erősséget, hogy az Úr — ígérete szerint — velem lesz, bárhogy alakuljon is életem sora. Mivel néven szólítottan az övé vagyok, drága, becses, megváltott gyermeke, ezért nincs okom félni életveszélyes kötülmények között sem. Mivel feltétel nélkül letettem az életem az ő kezébe, mégha nagy nyomorúságokba jutok is, lesz utam az Úrhoz, amikor teljes szívvel, lélekkel keresem Őt. (5Mózes 4:29)

Vigasztalódj meg te is, Keresztyén Testvérem, ha uttalan utakra hív az Úr, mint Ábrahámmal cselekedett. „Elindult, nem tudva, hogy megy” (Zsid. 11:8), de tudva azt, hogy „hű az, aki ígéretet tett” (Zsid. 11:11), Ábrahám mindnyájunk atyja a hitben. Ha Ő hív, indulj, azzal a reménységgel, hogy az Ür már elkészítette az utat a számodra, még ha nem is látod most körvonalait. Nézz Krisztusra, mert Ő az Út! (Ef. 2:10, Ján.

1 4:5-Ő)

IMÁDKOZZUNK: Áldott Urunk! Taníts egyre jobban megismernünk mindenre elégséges kegyelmed, hogy a legnehezebb körülmények között is Te légy a mi egyetlen, erős bizodalmunk. Ámen.

— Isten velem van az élet sodró árjában is! —

Cawley Kevin (Missouri állam, USA)

SZERDA, MÁRCIUS 7. —Olvassuk: Ézs. 43:1-5.

9