Csendes Percek, 1990 (38. évfolyam, 1-6. szám)

1990-01-01 / 1. szám

SZOMBAT, FEBRUÁR 10. Olvassuk: Jer. 36:27-32.

„Istenünk beszéde mindörökre megmarad.” (Ézsaiás 40:8) „Húsz év keserves munkája két óra alatt semmivé lett.” — így jelentették a helybeli újságok fejlécei, amikor egyik szép iskolánk a tűz martaléka lett. Ez a sötét kép mégsem volt azonban olyan sötét, mert a cikk az igazgató szavainak idézetével folytatódott. Ő pedig azt mondta: „Az épületet tönkre lehet tenni, de azt a csodálatos szellemet, ami ebben az iskolában működik és uralkodik, azt nem. Az iskolát rövidesen fel fogjuk építeni és szebb lesz és jobb lesz mint valaha.”

Jeremiás érezhetett így, amikor meghallotta, hogy kemény munkásságának eredménye ugyanígy a lángok martaléka lett. De meg nem félelmedve, azonnal újra elkezdte diktálni az Úr üzenetét Baruchnak, türelmes, hív diákjának.

Bizonyára vannak idők, amikor csapások, szerencsétlenségek folytán úgy érezzük, hogy életünk zátonyra futott. A hívő embernek azonban tudnia kell, hogy a földi, anyagi dolgok elpusztulnak, de Isten szava s a Szent Lélek ereje mindig jelen lesz és megerősít abban, hogy a törött cserepeket összeszedve, újrakezdhessük életünket. Igen sokszor ebben a megújulásban sok áldás és sok gazdagság van, mint ahogy az iskolánk igazgatója tudta, hogy a lélek sugallatára az egyakarattal való összefogásból csak szebb és jobb iskola épülhet. Luther szavai szerint: „Az Ige kószáiként megáll”, és elvégzi a világban, emberi szívekben, amit Isten akar, rábiz.

IMÁDKOZZUNK: Örökkévaló, Örökkön Szerető Atyánk, könyörgünk azokért, akik valamilyen hiba, szerencsétlenség és csapás folytán életük roncsai közt állnak. Engedd, hogy érezzék, hogy Te velük vagy. Erősítsd, vezesd őket, hogy amikor az ismeretlen jövővel kell szembenézniök, bizalommal tudjanak újrakezdeni. Ámen.

— Isten láthatatlan ajándékait nem lehet lerombolni. —

Odell E. Alice (Anglia)

43