Csendes Percek, 1990 (38. évfolyam, 1-6. szám)

1990-01-01 / 1. szám

KEDD, FEBRUÁR 6. —Olvassuk: Ján. 10:22-30.

„Most pedig Uram, Atyánk vagy Te, mi sár vagyunk és Te a mi alkotónk, és kezed munkája vagyunk mi mindnyájan.”

(Ézsaiás 64:8.)

A legtöbb ember csak egy értéktelen holmit látott abban a fadarabban, amit a viz vetett ki, de Fritz Abplanalb — aki művész ember volt — amikor felvette és megnézte, azonnal látta, hogy abból könnyen ki lehet faragni egy emberfejet. Gyakorlott kezében a fadarab felső részéből kialakult egy korona. A fa két oldalsó része — a koronától a nyakig, képezte a fejkendőt. A fadarab középső részéből mintázta az arcot. A végén készen volt Krisztus arca.

Az emberi nemzet legnagyobb alkotó művésze az Isten. Ó látja a lehetőségeket az emberi életfák kialakításában az élet tengerén; a megpróbáltatásokban és a bűnben egyaránt.

Irántunk való nagy szeretete, nem engedi, hogy valami is elvesszen. Nála nincs értéktelen. „Elküldte az Ő Fiát, hogy megmentse az emberi nemzetet.” Felmérhetetlen hatalma és szeretete ugyanaz ma is, mint volt akkor, amikor Jézus testben élt a földön.

IMÁDKOZZUNK:Urunk, Istenünk! Köszönjük néked, hogy az emberiség értéktelen fadarabjait értékessé alakítod szentséges munkáddá. Tedd a mi eredménytelen; bűnnel teljes — de bűnbánó — életünket a Te szentséges terveid szerint eredményes és hasznos életté. Ámen.

— Isten kezében a te életed is tökéletes formát nyer. —

Éva M. Muma (Michigan)

39