Csendes Percek, 1990 (38. évfolyam, 1-6. szám)

1990-01-01 / 1. szám

SZOMBAT, JANUÁR 13.—Olvassuk: V.Móz. 10:17-19.

„És amint akarjátok, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is akképpen cselekedjetek azokkal.” (Luk. 6:31)

Isten meghagyta az ígéret Földjén letelepülő zsidóknak, hogy szeretettel fogadják a jövevényeket.

Az ember sorsát irányító Isten úgy adta, hogy családommal együtt egy új és ismeretlen vidékre kölöztünk. Új környezetemben családommal együtt is idegennek éreztem magam. Amint az idő múlt, lassan tudatára ébredtem annak, hogy milyen fontos a szomszédok részéről egy meleg mosoly vagy egy barátságos, nehéz helyzetekben bátorító szó ahhoz, hogy az ember meghitt otthonra leljen új környezetében. Hála a megértő, segítő szeretetnek, mely új helyünkön fogadott, kevés idő múlva úgy éreztem, hogy új otthonra találtunk.

„Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!” Királyi törvény ez minden hívő keresztyénnek! Ha nem szeretnéd, hogy ellenségesen, gyűlölködőn, szeretetlenül viselkedjenek veled szemben, te sem cselekedd azt soha. A keresztyén ember minden cselekedetét az Úr Jézus példája kell, hogy irányítsa. Talán még sohasem volt annyi menekült a világon, mint napjainkban: Idegenek, akik segítségre, szeretetre szorulnak. Idvezítőnk mérhetetlen szeretetét osszuk meg velük mi is. A királyi parancsot Jézus még közelebb hozza hozzánk, még érthetőbbé teszi, mikor ezt módja, ilyenfélét: Tudod jól, mit nem szeretnél, hogy az emberek tegyék veled, te se tedd velük. Húsodbavágóan világos.

IMÁDKOZZUNK: Szerető Mennyei Atyánk! Te mérték nélkül árasztod ránk szeretetedet. Add, hogy mi is tovább adjuk ezt a szeretetet azoknak, akik várják ezt tőlünk, hogy majd így egyek legyünk a Krisztusban. Ámen.

— Ki a jövevény, akinek szüksége van rám? —

Owenby Claudett (Wales U.K.)

15