Csendes Percek, 1990 (38. évfolyam, 1-6. szám)

1990-03-01 / 2. szám

CSÜTÖRTÖK, ÁPRILIS 12. — Olvassuk: Ján. 13:2-17.

„Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségleteteket az ő gazdagsága szerint, a Jézus Krisztusban.”

(Filippi 4:19)

A hosszúra nyúló nap állásommal kapcsolatban kellemetlen híreket hozott. Nehezen vártam az esti istentiszteletet, mert épp Nagycsütörtök volt. Ilyenkor nálunk esti úrvacsora van. Vágyódtam, hogy családommal csendes áhítatban járulhassak az Úr elé és a földi gondok és bajok helyett ennek a szent estének ajándékával tölthessem be lelkem. Ahogy a telmplomba léptem, az egyik, vendéget fogadó egyházfi lépett hozzám: „Azt üzeni a lelkész, hogy egy család várakozik a folyosón. Legyen szíves vegye őket gondjaiba. Ruhaanyag-készletünkből van szükségük egy s másra." A következő huszonöt perc avval telt el, hogy nem egy, de három családdal foglalkoztam, akiknek a legalapvetőbb dolgokra volt szükségük apró gyermekeik számára. Magamról megfeledkezve, segédkeztem a nélkülözött holmik felkutatásában. Amikor végre dolgom végeztével, erősen megkésve, családom mellé ülhettem megszokott padunkban, akkor jöttem csak igazán rá, hogy micsoda rendkívüli kitüntetésben részesültem: Személy szerint hívattam el, hogy Krisztus keze legyek segítésre. Igaz ugyan, hogy az úrvacsorái istentisztelet nagyobbik részén hiányoztam, de a Úrral közösségben igen fontos munkát végezhettem. Az volt az örömöm, hogy Jézus segítségét nyújthattam szeretettel másoknak. Isten Szólított erre a szeretet-munkára, megnyugtatva, hogy amiképp ezeknek a családoknak a szükségleteiről gondoskodott általam, épp úgy, olyan szeretettel gondolkodik az én mindennemű hiányaimról is.

IMÁDKOZZUNK: Köszönjük, Jézusunk, példaadásodat a szolgálatra, örülünk, hogy használni tudsz bennünket, hogy a Te nevedben gondolkodjunk másokról. Ámen.

— Isten annyira használ munkájára, amennyire tőlem telik.

Woodard Jan Watrus (Pennsylvania)

45