Csendes Percek, 1990 (38. évfolyam, 1-6. szám)

1990-03-01 / 2. szám

KEDD, ÁPRILIS 10. — Olvassuk: Luk. 19:28-38.

„Az Úrnak szüksége van reá.” (Luk. 19:31)

Unokáim nagyon szeretik a lovakat. Természetesen a városban nem tarthatnak. És nem is vagyok benne biztos, hogy ha nekik kellene gondozni, akkor is hasonló lenne ez a szeretet. De elgondolkodtam, mi történne, ha beállítanának egyszer egy lótenyésztő farmra, kiválasztanák a legszebb csikót, kötőféket vetnének a fejére és gazdája szeme előtt kezdenék elvezetni? Valószínű, hogy felháborodna a gazda, mint idegenekre rájuk kiabálna: „Mit csináltok? El akarjátok lopni csikómat? A felelet: Valakinek szüksége van rá, kielégítené-é? Nem gondolom Hiszen ő nagy befektetést csinált már minden jószágába.

Hogyan, honnan gondolhatta a bibliai gazda is, hogy a tolvajoknak kinézők annak a csodálatos Úrnak a küldöttei, akiről messiási hírek keringenek? Nem tudom. Előttem titok marad. De nem tépelődöm rajta. Inkább azt kérdezem magamtól: Mi az, mim van nekem, amire az Úrnak szüksége lehetne? És hajlandó vagyok adni Neki az időmből, képességeimből, földi javaimból, ha kéri azokat? Vagy olyan sokat invesztáltam be már azokba a javakba, hogy nem tudok megválni tőlük, sőt egy részüktől sem. Nem jól van, ha így van nálunk. Jézus számít arra, hogy hívei rendelkezéseit készséggel teljesítik, ha kér tőlük valamit, szívesen adják. Nem zsákmányol Ő soha híveitől, de hódolatuk jeléül elfogadja javaikat. Sokkal többet kaptam tőle, mint amennyit valaha is adhatok néki.

IMÁDKOZZUNK: Uram, Te sohasem voltál olyan szükségben, amit magad ki nem elégíthettél volna. Hogy tőlünk kérsz, azért teszed, mert minket akarsz az adás örömében részeltetni. Ámen.

— Jézus szeretetünk ajándékait és tetteit nélkülözi.Ezt adjuk neki. —

Joyce Rigsby (Massachusetts)

43