Csendes Percek, 1990 (38. évfolyam, 1-6. szám)

1990-03-01 / 2. szám

VASÁRNAP, ÁPRILIS I.—Olvassuk: ÍJán. 1:5-10.

„Szeretteim, tisztítsuk meg magunkat minden testi és lelki tisztátalanságtól, Isten félelmében vivén véghez a mi megszenteltetésünket.” (2Kor. 7:1)

Egy egyházi nyári táborban felügyelő voltam. Mikor befejeződött, szinte gratuláltam magamnak. Pedig nem ment minden simán. Dacára, hogy a fiúk szülei telepakolták táskáikat tiszta fehérneművel, reggeli fürdés után azokat az alsó ruhadarabokat vették fel, amiket előző napokon már hordtak. Tisztára fürdetett testüket a szennyes, izzadt alsóneművel takarták be. Mikor megkérdeztem tőlük, miért? — az egyik fiú ezt felelte: „A piszkosak kényelmesebbek."

Úgy gondolom, kissé azonosíthatjuk magunkat ezzel a megállapitással. Óh, milyen gyakran ragaszkodunk rossz szokásainkhoz, bűneinkhez, mert könnyebb, kényelmesebb azt folytatni, mint változtatni. Keresztelő János, az Úr Jézus hirdették a megtérés üzenetét: „A bűnökből Istenhez térjetek!" Bűnre hajló természetünknek azonban nemigen örvendetes, nem kényelmes a megtérés, a megfordulás, de csak ez az egyetlen út a megtisztulásra. Minden keresztyénnek, még a legjobbaknak is szükségük van a naponkénti tisztulásra, ha másra nem „lábmosásra", aminek nemcsak testi értelme van. A bűn naponként hagy pecsétet lelkűnkön. Az ótestamentumi tisztulási törvények is e szükségre mutatnak a keresztyének életében, mert ami bemocskolja a testet, bemolcskolja a lelket is. És azért kell a naponkénti tisztulás, hogy tökéletesedjünk a megszentelődés útján. Isten félelmében. El hát az óember mocskaival!

IMÁDKOZZUNK: Jó Istenünk, bocsásd meg bűneinket. Tisztíts Igéddel, Fiad drága vérével naponta. Ámen.

— Ha akarod, isten megtisztít minden bűnödtől. —

Dennis Hammons (Indiana)

34