Csendes Percek, 1989 (37. évfolyam, 6. szám)
1989-11-01 / 6. szám
PÉNTEK, NOVEMBER 3. — Olvassuk: Jak. 1:22-25. „Az Igének megtartói legyetek és ne csak hallgatói.” (Jak. 1:22) Jeremiás próféta írta: „Csalárdabb a szív mindennél és gonosz az” (17:9). Ilyen és hasonló szomorú megállapítás gyakran ismétlődik szerte a Szentírásban. Még ha a dolgok rosszul mennek is az Istenhez való viszonyunkban, sokszor meggyőzzük magunkat, megcsalva szívünket, hogy minden rendben van. — Egy heti vakáció után családommal autónkban hazafele tartottunk. Ahogy szaladt az autónk, valami kis zörejre lettem figyelmes, de tudomásul se vettem. Néhány kilométerrel tovább a zaj erősödött. Elhitettem magammal, hogy csak útburkolat-változás. Aztán a feleségem szólalt meg: „Mi az a zaj? Komolynak hangzik.” „Ne aggódj, nincs rá ok” — válaszoltam. Mikor azonban megálltunk egy kis pihenőre, mégis körülnéztem a kocsit. És íme az első kerék gumiján egy nagy kidudorodást láttam meg. Komoly balesetünk lehetett volna. — A lelki élet területén is hasonlók vagyunk. Pedig „ha azt mondjuk, hogy nincsen bűn mibennünk, magunkat csaljuk meg." (ÍJán 1:8) Azt gondolom, mindnyájunknak szükségünk van arra, hogy jobban figyeljünk a figyelmeztető jelekre az életünkben. Nyugtalanság támad szívünkben valami miatt, ne tegyük félre, ne hanyagoljuk el. Bűnös érzés, bűntudat szorongat azért, amit mondtunk vagy tettünk, ne némítsuk el. Tudva, hogy szívünk csalárd, szükségünk van rá, hogy megvizsgáljunk minden „zörejt”, nyugtalanító belső hangot, ami bajt okozhatna. IMÁDKOZZUNK: Istenem, ne engedd, hogy eltakarjam bűnömet, tagadjam rossz tettemet. Tudom, ki megvallja vétkét, áldást vesz Tőled. Hadd tegyem, Uram, Ámen. — Bűneidet nem vetheted hátad mögé, míg nem vagy kész szembenézni velük. — Stan Dimmick (Texas) 5
