Csendes Percek, 1989 (37. évfolyam, 6. szám)

1989-11-01 / 6. szám

PÉNTEK, DECEMBER 8. — Olv.: Kolossé 3:12-17.

„Növekedjünk Abban, aki a fej, a Krisztusban.” (Efézus

4:15)

Hat hónapos kisfiam múlt héten bölcsője oldalába kapaszkodva életében először felállt. Nagyon büszke volt magára, még sikított is örömében. Igaz, hamarosan elvesztette egyensúlyát, de aztán odagurult a bölcső oldalához és újra próbálkozott, mert tökéletesíteni akarta újonnan elsajátított tudományát.

Sokat tanulhatunk mi is a gyermekektől. Lassan, lépésrőllépésre tanulnak meg új dolgokat. És mikor egyben már gyakorlottak lettek, akkor valami újba kezdenek. Mikor elesnek, felállnak és újra próbálkoznak. A Krisztusban növekedés azonban egyben mégis merőben más, ez pedig az „alászállás”, az alázatosság. A Sátán rontására itt igen vigyázzunk. Úgy tűnik nekem, hogy amint öregszünk, könynyebben feladjuk a próbálkozást. Én azért a gyermeki tulajdonságáért imádkozom, hogy mindig próbálkozzak és mikor elestem, újra próbáljak „felállni”, az alázatban növekedni.

Hiszem, hogy amint én gyönyörködöm kisfiámban, Isten is ugyanúgy figyel bennünket és örül, mikor próbálunk hűségesebbek lenni. Ő szintén ott van mellettünk, mikor bátorításra és reménykeltésre van szükségünk a jövőre nézve. Felemel.

IMÁDKOZZUNK: Szerető Istenünk, köszönjük, hogy buzdítasz bennünket lelki növekedésünkben. Segíts emlékeznünk arra, hogy a növés nemcsak sikerrel, hanem olykor bukással is jár, de Általad az is javunkat munkálja. Ámen.

— Istennek öröme telik lelki növekedésünkben. —

Parker C. Linda (Virginia)

40