Csendes Percek, 1989 (37. évfolyam, 6. szám)
1989-11-01 / 6. szám
SZOMBAT, DECEMBER 2. — Olvassuk: Ézs. 30:19-21. „Saját füleddel hallhatod a mögötted hangzó szót: Ezen az úton járjatok...” (Ézsaiás 30:21) Kint a határban voltam egy kiránduláson. Megállva egy nagy fa alatt pihenni, figyelmes lettem egy fiatal pásztorra, ki a nyáját legeltette. Csodálatos, elképesztő volt nézni azt a hozzáértést, ahogyan ez a fiatal ember végezte a dolgát. Nyugodt léptekkel sétált a nyája után, fújva dallamosan furulyáját, mintha csak állandóan azt akarná mondani minden egyes bárányának: Én itt vagyok, ne féljetek. Engedte, hogy a bárányok szabadon menjenek az élelem után, de mikor egy-egy messzebbre tért, feléjük dobott egy követ, vagy kiáltott utánuk. Jézus a jó Pásztor ugyanígy vigyáz énrám is. Számtalan esetben hozta már tudomásomra, hogy Ő mindig jelen van az életemben. Általában engedi hogy szabadon jöjjek-menjek a napi dolgaim után. De van személyes felelősségem, hogy kövessem ót, mikor hallom hívó szavát. Csak így lehetek hű követője a Krisztusnak, az én Jó Pásztoromnak. Ez az egyetlen módja annak, hogy az életben, amely rengeteg kitérő utat kínál fel lépten-nyomon, nem kerülhetek messze el tőle, hanem mindig közelében maradok. A sokszor hűtlen Izráel is abban tapasztalhatta Isten nagy szeretetét, hogy szinte saját fülével hallhatta Isten szavát: „Ez az út, ezen járjatok!” A tévelygőknek hát nincs mentségük! IMÁDKOZZUNK: Uram, Krisztusom, Én Jó Pásztorom, hálásan köszönöm meg neked, hogy olyan nagy szeretettel és olyan kitartóan vigyázol rám életem minden percében. Add, hogy mindig halljam hivó szavad és adj erőt hogy követhessem azt. Ámen. — Amikor messze kerülünk a Krisztustól az ő hívó szava mindig utolér és visszafordít. Nur-Sidharta N. (Indonézia) 34
