Csendes Percek, 1989 (37. évfolyam, 6. szám)

1989-11-01 / 6. szám

CSÜTÖRTÖK, NOVEMBER 23. — Olvassuk: Zsolt. 105:1-5.

„Tiszteljétek az Urat, mert igen jó, mert örökkévaló az Ő irgalmassága”. (I.Krónika 16:34)

A közkedvelt Norman Rockwell egyik festménye lehajtott fejű anyát és gyermekét ábrázolja, amint hálát adnak a napi eledelért. A mai nehéz körülmények, a nukleáris fegyverkezés és ezen fegyverek esetleges használata olyan félelmet idéznek fel egyes emberekben, hogy nem tudnak hálát érezni senki iránt semmiért. Pedig, a veszélynek ellenére, milyen sok minden van, amiért hálásak lehetünk.

Hálásak lehetünk Isten jósága ismeretéért, amely azt a reményt tartja élve bennünk, hogy kialakul egy nemzetek közötti megegyezés, amely világbékét és stabilitást hoz közénk. A keresztyén hitünk hálaadásra késztet, mert segít felismernünk Istent az Ő teremtésében, és megismernünk szeretetét, melyben bízhatunk a jövőben is, mint nem hiába bíztunk a múltban. Hálánkat fejezhetjük ki azért is, hogy kifejezéshez jut a törődés és gondoskodás a kormányok részéről egyre jobban minden ember jólétéért. Köszönettel tartozunk Istennek a föld gyümölcseiért, melyek fenntartják életünket és Istennek számtalan ajándékáról tanúskodnak. Méltó ez az Isten arra, hogy „énekeljünk, zengedezzünk Néki”, mint a zsoltáríró mondja, és hirdessük csodáit.

IMÁDKOZZUNK: Köszönetét mondunk néked, Szerető Istenünk, a testi és lelki táplálékainkért. Hálánkat a Jézus által tanított imával fejezzük ki: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben... Ámen.

— Hálaadó imáink hűséges tanítványokká növelnek bennünket. —

Nuell C. Crain (Texas)

25