Csendes Percek, 1989 (37. évfolyam, 6. szám)

1989-11-01 / 6. szám

HÉTFŐ, NOVEMBER 13. — Olv.: 2 Kor. 12:2-10.

„Elég néked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által végeztetik el.” (2Kor 12:9)

E bibliai vershez egy lelkipásztor olyan magyarázatot adott, ami ezrek számára bizonyult áldásnak. És szavait még jobban aláhúzta a tény, hogy akkor mondta el azokat, miután feleségét és 16 éves fiát egy autószerencsétlenségben elveszítette. A Lélek által sugallva, ezt írta: „Hosszabb szolgálatom alatt felfedeztem, hogy az emberek nehéznek találják magukévá tenni, magukra alkalmazni Isten kegyelmét. Emlékszem, egy evangélizációs összejövetelre menve, egyik lelkész kollegám így üdvözölt; „Hogy vagy most, Vilmos?” A fájdalomtól még mindig megtörve, így válaszoltam: Óh, az Ő kegyelme elégséges. Kollegám fejét rázva, erre így szólt: Mondd csak még egyszer. Megismételtem: Az én kegyelmem elég. Még egyszer mondd! Ez alkalommal így idéztem: Az én kegyelmem elég néked.” Lelkésztársam magyarázatot adott: „Tudod, ahogy először, másodszor idézted, az Igét, kihagytad a legszebb, legfontosabb szót: Neked.” A Lélek is így mondta Pálnak: „Elég neked az én kegyelmem.” „Kell, hogy te is így tudd elmondani, sajátoddá téve azt.” — Mi gyakran mondjuk az írás szavait általános formában. így is igaz, de a nagy kérdés az: Szívünkbe rejtettük-é, mint éppen nekünk szólót? Igaz, a kegyelemre rá nem szolgálok, de beleléphetek, elfogadhatom jóságos Uramtól. Minden helyzetben, minden nehézségre elégséges. Átvisz rendkívüli körülményeken, ha hittel személyesen magamhoz ölelem.

IMÁDKOZZUNK: Adj, Uram, több kegyelmet, mikor nőnek terheim, több erőt, mikor munkám szaporodik. Ha sokasul próbám, sokasítsd szívemben a békességet. Ámen.

— Ha nő a sötét, az csak a kegyelem lámpásának fényét növeli. —

Wayne D. Sédéi (Pennsylvania)

15