Csendes Percek, 1988 (36. évfolyam, 2-3. szám)
1988-03-01 / 2. szám
CSÜTÖRTÖK, MÁRCIUS 3. — Olvassuk: Lukács 24:13-27. „Járjatok szeretetben, miképpen a Krisztus is szeretett minket.” (Efézus 5:2) „Ma arra járok, amerre Jézus járt” — kezdődik az az ének, amit a szolgálatra való kibocsátás istentiszteletén énekeltünk sok évvel ezelőtt. Ez az ének azóta is kedves énekem maradt. Az elmúlt évek folyamán sok barátom és ismerősöm valóban járt a Szent Földön, ahol valamikor Jézus élt és munkálkodott. Örömmel számoltak be nekem, milyen nagy élmény volt járni azokon az utakon, ahol valamikor Jézus is járt. Képeket is mutattak a Bibliából annyira jól ismert helyekről. Lehet, hogy én soha nem fogok eljutni azokra a helyekre s nem fogom átérezni azokat az érzéseket, amiket Jézus érezhetett, miközben azokon a csodálatos helyeken járt. De mennyire csodálatos az, talán csodálatosabb, mint a Szentföldön járás, hogy én ismerhetem azt az Istent, akit Jézus ismert! Ez azért lehetséges, mert Isten szeretete irántam is abban nyilvánult meg, hogy Jézus — az Ő egyszülött Fia — ezen a földön élhetett és járhatott és utat mutat nekem az örökélet felé. Bármerre is vezessen életutam: városi utcákon, vidéki utakon, tengerpartokon vagy hegyi ösvényeken át, tudom, hogy Jézus volt ott. Amikor naponkénti csalódásokat, szívfájdalmakat, fájdalmat vagy éppen boldogságot élek át, [tudom Jézus itt is előttem járt. Az ő Istennel való szoros kapcsolata megtartotta őt. Minél közelebb kerülök Istenhez, annál könnyebb szembenéznem minden új nappal. IMÁDKOZZUNK: Istenem, köszönöm, hogy vezetsz engem. Adj elég bátorságot, hogy Jézusomat követhessem életem útjain. Ámen. — Bizakodással járom Jézus útját. — Miriam Parsell (New Jersey) 5
