Csendes Percek, 1988 (36. évfolyam, 2-3. szám)

1988-03-01 / 2. szám

SZERDA, ÁPRILIS 13. — Olvassuk: Róm. 8:28-39.

„Isten azoknak, akik őt szeretik, mindent javokra fordít.”

(Róm 8:28)

Miért szenved az igaz és ártatlan? Ez a kérdés foglalkoztatott engem nagyon komolyan. Sohasem gondoltam a szenvedésre pozitív módon. Úgy gondoltam rá, hogy az igazságtalan, különösen ha ártatlan áldozatai vannak, gyermek, születéstől fogva nyomorultak.

Ezidőtájban lett édesanyám gyógyíthatatlan beteg. A nehéz napokban azért harcoltam, hogy az ő betegsége és halála a család részére jótékony változásokat hozzon: hogy anyánk szenvedése mindnyájunk részére elviselhetővé legyen. Ugyanekkor kezdtem látni, hogy Krisztus követése nem mentesít minket az élet nehézségeitől. Habár Krisztus az egész emberiség bűnéért szenvedett, ez nem jelenti azt, hogy az emberiség minden fájdalomtól szabadulni fog. Minden élet magában hordja az akadályokat, a nehézségeket, az eredendő bűn büntetését. A fájdalom azonban eszköz lesz Isten kezében arra, hogy felfedezzünk csodálatos és felbecsülhetetlen értékeket az Istennel, magunkkal és embertársainkkal való viszonyunkban.

Krisztus szenvedett értünk, Isten pedig szenvedéseinkben formál, alakít minket és Krisztushoz tesz hasonlóbbá. Csak fogajuk hálával a szenvedésben megnyilvánuló kegyelmet (Fii. 1:29), és tanuljunk mindenben hálákat adni. (I.Thess. 5:18). Valamint a mai Igében adott feltételt is betölteni: szeretni és imádni Istent, a minden jónak adóját.

IMÁDKOZZUNK: Urunk, Istenünk, segíts arra, hogy szenvedés által is növekedjünk a szeretetben. Ámen.

— A mi Istenünk ismeri a mi szenvedéseinket. —

letter Debora (Ohio)

46