Csendes Percek, 1988 (36. évfolyam, 2-3. szám)

1988-03-01 / 2. szám

,,Ismét szólt azért hozzájuk Jézus: Én vagyok a világ világossága; aki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága." (János 8:12)

Akik utaztak már többször hegyes vidéken, biztosan átvezettek alagúton is. Ha szólt a rádiójuk, észrevehették, hogy az alagútban a rádió összeköttetés megszakadt. Az utas úgy érez, mintha hirtelen elvágták volna a külvilágtól. Amikor velem történt ez meg, hálásan gondoltam arra, hogy az alagútnak van ki és bejárata, és hogy nem kellett időznöm benne. Elgondolkoztam később, hogy lelki értelemben is így van ez.

Lelki, benső életünkben is vannak ijesztő „alagutak", amelyeken keresztül kell mennünk. Amikor éppen benne vagyunk, olyan mintha el lennénk vágva Isten hangjától. Sötétben érezzük magunkat, reménység és vigasz nélkül. A sötétségben, veszély, kényelmetlenség, félelem vesz körül. Képtelenek vagyunk Isten szavát hallani. Ilyenkor jó tudni, hogy Isten minden körülményekben velünk van, és hogy az alagút nem végtelen. Tapasztalat szerint mindig kijutunk a világosságra. Jézus a világ világossága, előtte megy minden embernek, s a keresztyén élet tulajdonképpen Jézus követése lépésről-lépésre. Megszabadul a tudatlanságból. Tudja, ki ő, hol van, hová megy.

IMÁDKOZZUNK: Istenem, vezessél világosságodba, és segítsél, hogy én is egy kis világosság legyek a sötétségben, mely körülöttem van. Ámen.

— Életünk alagütjai Istenben megvilágosodnak. —

C.J. Hoens-Boelhouwer (Amerongen, Hollandia)

SZOMBAT, MÁRCIUS 26. —Olvassuk: Ján. 8:12-20.

28