Csendes Percek, 1988 (36. évfolyam, 2-3. szám)

1988-03-01 / 2. szám

SZERDA, MÁRCIUS 23. — Olvassuk: Zsolt. 55:17-23.

„Ne félj, mert én veled vagyok; ne csüggedj, mert én vagyok Istened; Megerősítlek, sőt megsegítlek, és igazságom jobbjával támogatlak.” (Ézsaiás 41:10)

Szomszédom férje nemrégen meghalt. Boldog házasságuk 55 évig tartott. Jóravaló asszony és jó barát is, de nem ismeri az Úr Jézust.

Ellátogattam hozzá. Persze le volt törve a gyásztól. Megéreztem, hogy félelem, rémület kezdte hatalmába kaparintani, s majdnem megfojtotta az aggodalom:

„Mi lesz velem, ha elfogy a pénzem?” „Mi lesz, ha elbotlok és eltöröm medencecsontomat, — vagy szívszélhűdés ér utol?" „Mi lesz, ha nem tudok majd magamról gondoskodni?"

Mikor ezt a gyászoló és aggodalmas asszonykát próbáltam megvigasztalni, azon vettem észre magamat, hogy az én szívemet is elárasztotta a félelem: Mit szóljak, hogy szóljak? Bensőmben röviden Istenhez fohászkodtam, hogy a helyes szavakat mondjam. Majd eszembe jutott, hogy ha rémületes dolgokon jártatjuk az eszünket, akkor azok levernek, hatalmukba kerítenek. Legjobb, ha mindent Isten elé tárunk

Persze ezt csak az tudja megtenni, aki ismeri az Úr Jézust, és az Ő nevében az Atya Istenhez járul. Felolvastam nőtársam, szomszédom előtt a fenti ézsaiási Igét. Oly sok drága ígéretet tesz benne Isten a félelmes, csüggedt szívek számára. Hátha? Halk szavakkal Jézusról is szóltam néki. És hogy Őáltala ő is Istenhez járulhat. És ott találhat majd teljes gyógyulást, megnyugvást, új életet.

IMÁDKOZZUNK: Köszönjük, Urunk, hogy Jézus által Istenhez járulhatunk. És hogy a Te orcád előtt vigasztalás és békesség található, Ámen.

— Hozzad az Úrhoz a félelmeidet! —

Iirsh Erzsébet (Arizona)

25