Csendes Percek, 1988 (36. évfolyam, 2-3. szám)

1988-03-01 / 2. szám

HÉTFŐ, MÁRCIUS 14. — Olvassuk: IKor. 12:4-11.

„A kegyelmi ajándékokban különbség van, de ugyanaz a Lélek.” (1 Kor 12:4)

Az újsághirdetések tudomásunkra hozzák, hogy nem felelünk meg bizonyos standardoknak. Túl alacsonyak, túl kövérek, túl sápadtak, túl sok ránccal teliek vagyunk. Ruhánk túlságosan divatja-múlt, arcunk túlságosan zsíros stb. Monthatjuk nyugodtan: állítólagos tökéletlenségünket állandó bombázás éri. Ezért sokan meg-nem-felelőknek gondolják magukat, kisebbségi érzésük van, életüket egyenesen rosszul-sikerültnek, teljes kudarcnak állítják. Isten szemében azonban születésünknél fogva egyformák vagyunk, egyforma bűnösök. Az Ige ezt így mondja: „Mindnyájan vétkeztek, és szűkölködnek Isten dicsősége nélkül.” (Róm. 3:23) Nincs különbség! De mégis van! Az ember megtérhet bűneiből, hit által elfogadhatja Jézus váltság-áldozatát, s akkor a Szentlélek drága kegyelmi ajándékokkal áldja meg a hívőket. Különbözők ezek a kegyelmi ajándékok, de minden igaz keresztyénnek ad a Lélek egyet vagy mást az Igében megnevezettek közül. Sőt születési képességeinket (talentumok) is megszenteli a Lélek, s mint újat adja oda a hívőnek, hogy hasznosítsa. Szükséges azért, hogy keressük, kik vagyunk és mivé lehetünk. Alázatosan tanulmányozva az Igét, növekedhetünk lélekben. Hiány és kisebbségi érzéseinket felcserélhetjük azzal a tudattal, hogy Isten ismeri és fogja használni kegyelmi ajándékainkat és talentumainkat.

IMÁDKOZZUNK: Áldott Alkotónk! Tudjuk Igédből, hogy szép életcéllal teremtetted az embert, de a bűn megrontotta e célt. Segítsd, kérünk a hitetleneket is, hogy megismerjék kicsodák és mivé lehetnek: A Te gyermekeid. Ámen.

— Magamat és másokat is ne a világ mértéke szerint értékeljem, hanem Isten mértéke szerint. —

D. Wetterstrom (South Dakota)

16