Csendes Percek, 1988 (36. évfolyam, 2-3. szám)

1988-03-01 / 2. szám

„És szólnak ama napon: ímé Istenünk, akit mi vártunk és aki megtart minket.” (Ézs. 25:9)

Csüggedt lélekkel jártam az utat. I 2 éve fennálló üzletem csődbe ment. Azt kérdeztem: „Uram, mivégre van ez?” Harcoltam Istennel. Panaszolkodtam: Miért éppen én? Tele voltam félelemmel. S akkor egy napon a fenti Igét olvastam Bibliámban. Egy örömteljes felkiáltás ez. Egy tányleges bizonyíték Isten kegyelmének megtapasztalásáról. Ézsaiás rámutat, hogy eljön az idő, mikor az emberek szíve Istenhez tapad, és megnyugszik. Eljön az idő, mikor Isten kijelenti magát az Ő népének oly világosan, hogy merik mondani: „ímé a mi Istenünk”, ismerjük, tudjuk az Ő akaratát. Merik mondani, amit Jézus a samáriai asszonynak mondott: „Mi azt imádjuk, akit ismerünk." Az evangéliumok tudósítanak minket arról, mit tett Isten az Ő Fia által értünk. Nem tévelygünk bizonytalan vélemények szövevényében. El hát minden emberi találgatásokkal Istenről! A homályos és gyarló istenismeret helyett, amit az atyák élveztek a törvény alatt, miénk a teljesség, amit az evangéliumok ragyogtatnak fel számunkra. „Az Istent soha senki sem látta, az egyszülött Fiú... jelentette ki Öt. Nincs más út, Isten igaz megismerésére, csak Jézus Krisztuson keresztül,” ki az Ő dicsőségének visszatükrözése és az Ő valóságának képmása.” Mások csak egy képzelt Istent imádnak. Sőt még mi, keresztyének sem érthetjük meg Istent az Ő fenségében. És ha üdvösségünk el lenne rejtve előlünk, várjunk rá erős reménnyel, hogy mikor köze! van. mondhassuk: „íme, a mi Istenünk, aki megtart," bűneinkből megszabadít.

IMÁDKOZZUNK: Óh, Uram, Isten, nem félek, mert Te velem vagy. Hiszem, akaratod szabadításomra teljesül. Ámen. — A hit bátorsága: cselekvés. —

V. Amorde (California)

CSÜTÖRTÖK, MÁRCIUS 10. —Olvassuk: Ézsaiás 25:6-9.

12