Csendes Percek, 1988 (36. évfolyam, 2-3. szám)

1988-05-01 / 3. szám

SZERDA, JÚNIUS 1. — Olvassuk: Zsolt. 27.

„Világosságom és segítségem az Úr, kitől félnék?” (Zsolt. 27:1)

Mikor egyszer az autóm a nagy hóban elakadt, az egyik barátom felajánlotta, hogy autójával kitolja. Rögtön nem jutott eszembe, hogy nem látok hátrafelé, mert a kilátást lehetetlenné tette a zúzmarával befagyott ablak. Az indulás előtt félelmem említettem neki. Mikor azután a csúszkálás, a csattogás szerencsésen végétért, barátom így szólt: „Semmi ok nem volt a félelemre. Én pontosan láttam mi történik veled. S biztosítalak, hogy az én autóm olyan erőteljes, hogy az akadályokat könnyen legyőzni.” Bizony, nem töltöttem elég időt együtt barátommal, hogy megismerjem tervét. Ha előbb többet beszélgettünk volna, akkor megtudtam volna, hogy rábízhatom magam nyugodtan, mert ő teljesen lát engem, s az autója is sokkal-sokkal erősebb az enyéménél.

Ez az élményem eszembe juttatta, hogy mi állandóan kapcsolatban vagyunk Istennel, aki sokkal hatalmasabb mint mi. Hitünknek nem az érzelem az alapja, hanem azok a tények, amelyeket Jézus cselekedett értünk. Mi Istent emberi kicsinységünkkel és gyenge hitünkkel korlátozzuk. De Biblia-olvasás és imádkozás közepette meglátjuk Isten nagyságát. így tanuljuk meg, hogy rábízhatjuk magunkat az Úrra. Nincs okunk a félelemre, mert Isten lát bennünket és gondoskodik rólunk. Sem lelki, sem katona-hősök gyávákból nem lesznek. A bátorság szükséges erény Isten gyermekénél is. Nem tudunk becsületesek lenni Krisztushoz, csak ha bátrak vagyunk érte.

IMÁDKOZZUNK; Uram. engedd meg, hogy megismerjem a Te terveidet, hogy Így higgyek rendeléseidben, szavadban és hatalmadban akkor is, mikor nagyon nehéz helyzetben találom magam. Jézusom nevében kérem. — Ámen.

— Nem az számít, hogy mi olyan gyámoltalanul kapaszkodunk Istenbe. Az a fontos, hogy az Úr erősen tart kezében. — Gunn M. Sándor (Perthshire, Scotland)

34