Csendes Percek, 1988 (36. évfolyam, 2-3. szám)

1988-05-01 / 3. szám

HÉTFŐ, MÁJUS 30. — Olvassuk: Márk 14:32-42.

„Én monda Jézus: Abba, Atyám. Minden lehetséges néked. Vidd el tőlem ezt a poharat; mindazonáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied.” (Márk 14:36)

Igen szerencsésnek tartom magam, hogy egyszer a középkeletre is eljutottam. Voltam Jeruzsálemben, az Olajfák hegyén, a templomban, amely az egykori Gecsemáné kertben áll, ahol Jézus térdre borulva imádkzott, — és az 6 szavaival imádkoztam. — Hálás szívvel köszöntem meg Istennek, amikor 1980-ban ösztöndijat kaptam a chicagói McCormick teológiától. Annak ellenére, hogy családom messze távolban volt a Fülöpszigeteken, még egy évre sikerült meghosszabítanom tanulmányaimat. A teológián töltött utolsó napjaimban igen erős belső vívódásaim voltak, hogy a gazdsági szempontból előnyösebb helyzetet válasszam-é és maradjak Chicagóban, vagy pedig menjek haza egyházamat szolgálni. Belső küzdelmemben térdeborulva könyörögtem és könnyek között kértem az Úr Isten útmutatását: „Ne az én akaratom legyen meg, hanem a tiéd.”

Azóta ismét otthon vagyok, egyházmegyém élén, öröm az életem családom tagjai és a gyülekezetek között. Hálás szívvel köszönöm meg naponta az Úr Isten útmutatását és az Ő szolgálatára szentelem életem napjait. —

IMÁDKOZZUNK: Atyánk, megváltjuk előtted, hogy napjainkat általában gyarló emberi elménk és vágyaink szerint éljük, — nem csoda, hogy meddőnek érezzük. A Te kegyelmedért és útmutatásodért könyörgünk, hogy ami még hátra van, ne a magunk útján járjunk, hanem akaratod követve, ismerjük meg a Krisztusban való élet örömeit, Ámen.

— Isten akaratának követése életünk legbiztosabb útja. —

Rodolfo Tigas (Fülöpszigetek)

32