Csendes Percek, 1987 (35. évfolyam, 5. szám)

1987-09-01 / 5. szám

PÉNTEK, OKTÓBER 30. — Olvassuk: 2Kor. 3:4-18.

„Legyen az Úrnak, a mi Istenünknek „szépsége” (jókedve)

mirajtunk.” (Zsolt. 90:17)

Az emberiség évről-évre milliókat költ szépségápoló szerekre, hogy megőrizze vagy visszaállítsa az ifjúság frissességét, ruganyosságát. A hirdetések szerint ezek a szerek az öregedésnek még láthatatlan kis jeleit is elérik, és visszaállítják a testrészt ifjúi állapotába. — Én is ismerek egy szépség-segítőt 100 százalékos hatással: Krisztust. Közösségi-kapcsolat gyakorlása Vele imádságon, igeolvasáson keresztül. Belülről kifelé dolgozva, ez a gyakorlat átformálja a jellemet, békességet hoz, mely az egész személyiséget áthatja. Mikor Isten szaván elmélkedünk, bűneinket megvalljuk és örvendezünk az Úrban, csodálatos változás történik, amit megszentelődésnek hívunk. A Szentlélek gyöngéden és folyton formál minket. A mély barázdák a homlokon, mit a bajok, szomorúságok okoztak, szelíd vonalakká cserélődnek. A kemény ábrázat, mit a bűn munkált rajtunk, ellágyul. De ez a csodálatos változás mégsem automatikus. Választanunk kell: akarjuk-e vagy nem. — Amerika elnökének, Lincoln-nak egyik tanácsadója miniszteréül ajánlott egy bizonyos valakit. De Lincoln nem fogadta el. Mikor tanácsadója megkérdezte, miért ejtette el, az elnök így válaszolt: „Nem szeretem az arcát.” „De hát ez a szegény ember nem felelős az arcáért” — mondta a tanácsadó”. „Minden ember, 40-en felül felelős az arcáért” — válaszolta Lincoln. — Tegyük imádságunkká és célunkká a Zsolt. 90:17- et. Akarjuk a Megváltóhoz való hasonlatosságot!

IMÁDKOZZUNK: Úr Jézus, a Te szépséged, jóságod hadd látszódjon rajtam. Tedd finommá természetem. Ámen.

— Semmi arckozmetika nem tudja pótolni rajtunk a kegyelem munkáját. —

Debora Gorman (Wisconsin)

62