Csendes Percek, 1987 (35. évfolyam, 5. szám)

1987-09-01 / 5. szám

CSÜTÖRTÖK, SZEPTEMBER 3. — Olvassuk: 2 Kor. 9:6-15; Ap.Csel. 20:35.

„Szórt, adott a szegényeknek; és az ő igazsága örökké megmarad.” (2 Kor. 9:9)

Amikor szóba került annak a lehetősége, hogy egy 17 éves leánynak otthont adjunk, fogadjuk nevelt gyermekünkké, sok kérdés merült fel. A mi két fiunk már elvégezte az egyetemet és már otthonról távol, önállóan éltek. Nem vártunk különösebben arra a függetlenségre, amit ez jelentett, de mégis örültünk annak, hogy most lassúbb és kevesebb munkát igénylő élethez szokhatunk hozzá.

Minél többet beszéltünk róla és imádkoztunk, hogy hogyan vehetünk egy idegent a házunkba, mind gyakrabban bibliai versek jutottak az eszünkbe: „Szeresd felebarátodat, mint magadat” (Máté 22:39), és „Amennyiben megcselekedtétek eggyel az én legkisebb atyámfiai közül, énvelem cselekedtétek meg” (Máté 25:40).

Amikor az ügy intézője megkérdezte, hogy miért vállaljuk ezt a feladatot, egyszerűen azt feleltük, hogy Isten olyan sokat adott nekünk, hogy azt szeretnék másokkal is megosztani. Amikor azt kérdezte, hogy mit gondolunk, mit tudunk felajánlani, azt feleltük, hogy sok-sok szeretetet.

Amiképpen Pál kérte a korinthusi gyülekezetei, hogy segítsenek a judeai rászoruló keresztyéneknek és megtették, úgy kell mi is segítsünk a ránk szorulóknak. Mindig abból adunk, amit Isten sáfárkodásra tett le nálunk. Minél többet adunk, Istentől annál többet kapunk. Minden szem magban jövő van, minden odaadott pénz-darabban Isten gazdagabb áldása.

IMÁDKOZZUNK: Urunk, segíts, hogy felismerjük, hogyan tudunk a legjobban segíteni másokon és adj bölcsességet, hogy azt szeretettel tehessük meg. Ámen.

— Szeresd felebarátodat, mint magadat. —

Don and Judy Wick (Ohio)

5