Csendes Percek, 1987 (35. évfolyam, 5. szám)

1987-09-01 / 5. szám

CSÜTÖRTÖK, SZEPTEMBER 24. — Olvassuk: Zsolt. 104:10-26.

,,Füves legelőkön nyugtat engem és csendes vizekhez terelget engem...” (Zsolt. 23:2)

Isten azt akarja, hogy örüljünk az életnek. Korán kell ébredni ahhoz, hogy meglássuk a felkelő napot, fel kell emelni a tekintetünket napi elfoglaltságainkból, hogy észrevegyük a virágnyílást, a szentjánosbogárkát, Isten adta nyugalomban kell várakozni kilenc hónapot az újszülöttre; és kell megállni, csendben figyelni a végre, hogy az öregek különös bölcsességét és humorát értékelni tudjuk.

A munka szükséges életfenntartásunkhoz. Az egyházi munkának is megvan a maga célja vallási és lelki életünk gyakorlásában. Jó nekünk Istent keresni, de némelyikünk oly buzgón keres, hogy elmulasztjuk azt a sok örömet, amit az Úr számunkra készített a természet ölén a nyugodt, csendes percekben. Vagy annyira megkötöződünk a feladatokban, hogy már örömünket se leljük a munkánkban. Biztos vagyok benne, hogy Isten azt várja, hogy az általa teremtett világ sok szépségében, sót a munkában is gyönyörködni és örvendezni tudjunk, ó mint a jó pásztor azt akarja, hogy juhai csendes vizek mellett, kies, szép, dús legelőn félelem nélkül éljenek. A természet szépsége, bőséges javai testünk felfrissülését, erejét szolgálják, míg a Jézustól kapott javak: ígéretei, tanításai lelkünk tápálására szolgálnak, és soha el nem fogynak. így rendelte ezt a mi Urunk, jó pásztorunk. Legyen dicséret, dicsőség, hálaadás Néki.

IMÁDKOZZUNK; Csodálatos Urunk, Istenünk. Köszönjük teremtésed kincseit. Segíts, hogy tudjunk megcsendesedni és megpihenni a Te szereteted teremtette szépségek látásában, kedves ajándékaid élvezetében. Ámen.

— Isten teremtette a szépet. Szakítsunk időt a benne való örvendezésre. — Eitzen Jan (Kansas)