Csendes Percek, 1987 (35. évfolyam, 5. szám)
1987-09-01 / 5. szám
HÉTFŐ, SZEPTEMBER 7. — Olvassuk: Jak. 1:2-8. „Ha pedig valakinek köziiletek nincsen bölcsessége, kérje Istentől, aki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja; és megadatik néki.” (Jakab 15) Egy üzleti probléma foglalkoztatott. Az volt a kérdés, hogy alkalmazzam-e Róbertét, aki az eladás terén rendelkezett kiváló képességekkel. Ez azt jelentette volna, hogy egy más városba kellett volna költöznie családjával, ahol üzletünk volt. Ez azonban lényegesen emelte volna kiadásaimat, egy olyan időben, amikor kétséges volt, hogy ezt a kiadás-többletet el tudom-e viselni. Viszont rendkívül szükséges lett volna, hogy üzletem áruforgalmát növeljem. Azon tépődtem, hogy mit csináljak? Társammal szemben méltányos akartam lenni, viszont bölcs magammal szemben. „Uram, adj irányítást!” — imádkoztam. Minden emberileg lehetőt megtettem: Alaposan tanulmányoztam a helyzetet; ismételten beszéltem Róberttel; az anyagi alapot megterveztem. Mélyen bent arra a kis hangra figyeltem most már, amelyen a végtelen bölcsességű Isten adja tanácsát azoknak, akik azt imájukban kérik Tőle. Az Ő segítségével megtettem a végső döntést. Szerződtettem Róbertét és egy hónap múlva nyilvánvalóvá lett, hogy a vállalkozás mindkettőnk részére kifizetődött. Mindig igyekszem a legtöbbet adni; ami tőlem telik megteszem, de a nap egy részét fenntartom az Istennel való tanácskozásra. Vallom, hogy a saját bölcsessége senkinek sem elég a földi élet komplikált és sokszor nehéz útján. Ha belátod ezt, kérd hittel Isten felülről való bölcsességét, melyet Ő készséggel megad a hozzá fordulónak. IMÁDKOZZUNK: Urunk, add, hogy soha nem lankadó imában kérjük a Te segítségedet, vezetésedet. Ámen. — Ha belső lényünk figyel, Isten mindenkor szól hozzánk. 9 Armey Douglas (California)
