Csendes Percek, 1986 (34. évfolyam, 1-6. szám)

1986-01-01 / 1. szám

CSÜTÖRTÖK, FEBRUÁR 27. — Olvassuk: lMóz.l:l-10

„És látá Isten, hogy jó.” (lMózes 1:10b)

Az isteni teremtés idejében, az alkotás minden fokozata után a Teremtő megállt, hogy megvizsgálja befejezett munkáját. Sötétségből világosságot teremtett, „és látá Isten, hogy jó a világosság”. (lMózes 1:4). Végigolvasván Mózes első könyve első fejezetét, hétszer találjuk írva ezeket a szavakat. Milyen gondos volt a Teremtőnk! Figyelme kiterjedt minden kis részletre a teremtés folyamatában: forma, nagyság, mozgás, erő, energia, vonzás, taszítás.

„Látá Isten, hogy minden, amit teremtett vala, ímé igen jó.” (lMózes 1:31a). Elérkezett a pihenés napja. A hetedik napon megelégedetten és boldogan kontemplált a Lélek, amely kezdetben a vizek felett lebegett. Kész volt a világ, amelyet átadhatott nekünk gondozásra és élvezetre.

Teremtőnktől tanulván, nekünk is szükséges megállni egy-egy munkánk felett, megszemlélni azt és megkérdezni „Helyben hagyod, Uram?”. Mi sok mindent rosszul csinálunk, nem úgy, mint Isten, de Isten ad erőt, kegyelmet, hogy jóvátegyük. Kérjük Tőle!

IMÁDKOZZUNK: Teremtő Istenünk, köszönjük szeretetedet, jóságodat, és mindent, amit nekünk nyújtasz. Bocsássad meg, amikor elfelejtünk köszönetét mondani. Ámen.

— Milyen sokat nyújt Istenünk nekünk! Mennyit viszonzunk mi? —

Carlos M. Colon Blanco (Puertorico)

60