Csendes Percek, 1986 (34. évfolyam, 1-6. szám)

1986-01-01 / 1. szám

„Folyjon az ítélet, mint a víz, és az igazság, mint a bővizű patak.” (Ámos 5:24)

Hányszor hallottam ilyen megjegyzéseket: „A lelkipásztor feladata a lelki-gondozás”, vagy „hagyjuk a politikát a politikusokra!”. Mint segédlelkésznek bőséges alkalmam volt annak megfigyelésére: mennyi felelősség nyugszik a lelkipásztor vállán. Nyolc kéz és nyolc láb sem volna elég, hogy minden ráváró feladatnak megfelelhessen. Társadalmunkban sok az igazságtalanság, mit egyházaink, élükön a lelkipásztorokkal, szeretetszolgálat által iparkodnak kipótolni s jóvá tenni. Ámos, könyvének ebben az Igerészében arra int, hogy Isten nincs megelégedve a mi külső, látszat szerint való tiszteletünkkel, amikor bennünk és köztünk igazságtalanság honol.

Igazság és igazságosság ma is Isten megmásíthatatlan követelése velünk szemben. Vajon embertestvéreink táplálásáról és ruházatáról gondoskodunk-e? Imádkozunk-e ellenfeleinkért és munkálkodunk-e a béke érdekében? Mutatunk-e barátságot azok iránt, kiknek nincs barátjuk? Meglátogatjuk-e az egyedülvalókat? Kifejezzük-e véleményünket a közállapotok felöl, azoknál, akiken a köz ügye áll vagy esik?

IMÁDKOZZUNK: Istenünk, segíts bennünket emlékeznünk, hogy mily sokan vannak hazánkban és szerte a világon nélkülözők és nyomorgók. Rájuk emlékezünk imánkban és cselekedetünkkel. Ámen.

— Felelősségünk ma is, hogy igazságra törekedjünk.

Richard L. Swenson (Minnesota)

39

CSÜTÖRTÖK, FEBRUÁR 6. — Olvassuk: Ámos 5:16-24