Csendes Percek, 1986 (34. évfolyam, 1-6. szám)

1986-01-01 / 1. szám

KEDD, FEBRUÁR 4. —Olvassuk: Fii. 3:12-16.

......melyek előttem vannak neki dőlvén, célegyenest

igyekszem az Istennek... elhívása jutalmára.” (Fil.3:14)

Hogy valaki nem tiszteli Istent és lelkileg haszontalan, annak egyik oka a minden iránt közönyös magatartás (letargia), gyakran szembe kerültem e problémával, mikor az ún. keresztyéneknek rossz indulataikról, csúnya beszéd-modorukról szóltam. „Igazad van” — volt legtöbbször a válasz, „de elvégre emberek vagyunk, ha a kegyelem megváltott is bűneinkből. Nagyon szomorú, de ebben a válaszban az is benne van, hogy meg vagyok elégedve azzal, amilyen vagyok. — Igaz, kegyelem által megmentett bűnösök vagyunk, és az is igaz, hogy saját vétkeinket is látnunk kell, mielőtt megintünk másokat, de mégsem élhetünk soha egy önmagunkkal kényelmes megelégedettségben. A lelki közöny gyümölcstelenné teszi az életet. A kegyelem minden forrását fel kell használnunk, hogy harcolni tudjunk az ilyen nemtörődömséggel.

Pál apostol, bár az élő Krisztussal való csodálatos találkozásra nézhetett vissza és dicsekedhetett volna kiváltságos elhívásával a pogányok apostolaként, mégsem nyugodott babérain: a Krisztushoz való hasonlatosságot a világon mindennél jobban akarta. Nagy áron vétettünk meg, és azért vagyunk a földön, hogy a Megváltó képére formálódjunk s így legyünk Isten kegyelmének és hatalmának bizonyságtevői.

IMÁDKOZZUNK: Édes Istenem, jobban szeretnék hasonlítani Megváltómhoz, szelídségéhez, alázatához. Segíts! Ámen.

— A fegyelmezett test fizikai alkalmatosságot jelent, a fegyelmezett lélek lelki hasznosságot. —

Marian Kindel (Ohio)